Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
135. évfolyam (1998) miatt pars plana vitrectomiát végeztünk. A lézerkezelés argon kék fénnyel történt, paraméterek: 200 pm, 0,05-0,10 s, 0,15-0,25 W Eredmények Klinikánk vitreoretinalis osztályán 1992-1996 között 9 volt koraszülöttet (életkor: 14—31 év, átlag: 20,3, születési súly: 850-1400 gramm, átlag: 1088 gramm) operáltunk ideghártya-leválás miatt. A leválás 8 szemben rhegmatogen eredetű, 1 betegünkben tractiós jellegű volt (1. táblázat). Rhegmatogen jellegű ideghártya-leválással betegeink 1^1 napja, 1 hónapja fennálló foltlátással, látásromlással jelentkeztek klinikánkon. Egy betegünket (3. beteg) más intézetben macula oedema diagnózissal 1 hónapig szteroidkezelésben részesítettek. A látásélesség felvételkor myopiás korrekcióval (-3,0 —10,0 D sph) 2 mou és 5/6 között változott. Egy dioptria vagy annál nagyobb astigmiát egy betegünkben (1. beteg) találtunk. Az elülső szegmentumban 1 esetben volt eltérés: a 2. beteg mindkét szemében nem progrediáló hátsó kérgi kataraktát figyeltünk meg. Ugyanezen beteg a nagyfokú rövidlátás és anisometropia miatt más intézetben sclera megtámasztásos műtéten, majd radiális keratotomián esett át. A maculát 4 szemben érte el a leválás (3., 4., 7., 8. beteg). A 8. beteg az érintett oldalon tompalátásról számolt be, melyet az erek kihúzottsága és a macula ectopiája magyarázhatott. A leválással összefüggésbe hozható kerek, ill. hasítékszerű, gyakran többszörös lyukakat a retina tempóralis perifériáján találtuk a regrediált sánc területében vagy a kevésbé differenciált, vékony avascularis periférián. A regrediált sánc területében cystoid, ill. csigamászás degeneratio volt megfigyelhető. Négy szemen limbus parallel plomb (LPP) beültetést, 4 szemen cerclage műtétet végeztünk. Reoperációra (LPP-vel kiszélesített cerclage szalag) egy esetben került sor: 1. betegünkben a LPP műtét után egy évvel a temporális kvadránsokat érintő regrediált sánc felső végződésénél, az avascularis retina területében újabb lyuk jelent meg, körülírt retinaleválás alakult ki, mely a lézerkezelés ellenére nem demarkáldott. A második műtét után a retina visszafeküdt. A követési idő során (6 hó-3 év, átlag: 18,8 hó) a retina valamennyi szemben fekvő. A funkció 7 szemben nem változott (ahol a macula nem volt érintett, sikerült megőrizni a jó látást), egy esetben (4. beteg) jelentősen javult. A társszem vizsgálatakor valamennyi esetünkben találtunk elváltozást. Hat szemben regrediált sánc volt megfigyelhető (1. ábra). Negyedik betegünk operált és társszeme (-2,0 D sph) között lényeges fénytörési különbség (-6,0 D sph) mutatkozott. A követési idő során a társszemben az erezett-nem erezett periféria határán temporálisan rácsos degeneratio alakult ki, mely jelenleg is progrediál (2. ábra). A 4. és a 8. beteg kivételével a degeneratív területek környezetét lézerrel koaguláltuk. A követési idő során a lézerkoagulált szemekben retinaleválás nem alakult ki. A 8. beteg társszemében egy évvel az első szem műtétje után ideghártya-leválás alakult ki, a lyukak az első szemhez hasonlóan a regrediált sáncnak megfelelő cystoid degeneratív területben alakultak ki. Nyolcadik esetünk 31 éves monoculus nőbeteg, születési súlya 900 gramm volt. Klinikánkra kerülése előtt egy évvel az egyetlen látó szemen más intézetben lensectomia, pars plana vitrectomia és szilikonolaj-beültetés történt. Felvételkor a látásélesség 1 mou, a fényérzés jó. A szalagszerű keratopathiát a csarnokba került szilikonolajjal magyaráztuk, a szemnyomás normális volt. A hátsó pólust a közép periféria felé epiretinalis membrán hidalta át, tractiós retinaleválást okozva. A membrán lefejtése után szilikonolajcserét végeztünk, a retina visszafeküdt, a beteg látása javult (4 mou, követési idő: 3 hó). Később a szilikonolaj-okozta keratopathia progressziója miatt a látás ismét megromlott (kml-szeou), alul mély erezódés indult meg, széles elülső synechiák jelentek meg. Excimer lézerkezelés után a szaru centruma feltisztult, a beteg látása valamelyest javult (2 mou). Ismét láthatóvá vált, hogy a retina fekvő (teljes követési idő: 13 hó). Megbeszélés A strabismus, myopia, glaucoma mellett a retinaleválás a ROP ritka késői szövődményei közé tartozik. Valamennyi betegünk közepes fokban rövidlátó volt. Strabismus miatt egyiküket sem kezelték, tompalátásról csak egy betegünk számolt be. Az alacsony születési súly, a ROP és a myopia gyakori együttes előfordulása közismert, az ebben szerepet játszó tényezők azonban nem tisztázottak.1012 A regrediált ROP diagnózisának felállításában a kiegészítő nemzetközi klasszifikáció jelentős segítséget nyújt: A hátsó póluson torz lefutású, kihúzott (főképp temporálisan) erek figyelhetők meg, súlyosabb esetben ún. dragged papilla és macula ectopia alakul ki. A periférián kóros éroszlások, teleangiectasiák, avascularis területek láthatók, a retina elvékonyodott, rácsos degeneratio, lyuk képződhet. A hátsó póluson és a periférián egyaránt létrejöhetnek redők, pigmentzavar, megváltozhat a vitreoretinalis határfelszín, 31 1. ábra. Regrediált sánc, előtte centrálisán pigmentált lézerhegek, seprűszerű éroszlások, a sánc mögött a periférián a retina érmentes Ideghártya-leválás volt koraszülöttekben: kamasz- és fiatal felnőttkor
