Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
38 Szemészet Glaucomás szem esetén a nehezen vagy egyáltalán nem táguló pupilla jelenthet problémát és ellenjavallatot. Ennek kezelésére ugyan az irodalomban számos tanácsot és lehetőséget találhatunk, mindezek azonban véleményünk szerint csak gyakorlott operatőr esetében követendők. Ismert, több éve kezelt glaucomás betegeknél a corneadecompensatio veszélye is fokozott, és a műtét alatti szemnyomás-ingadozás miatt fennáll a további látóideg-károsodás veszélye is. Pseudoexfoliatio esetén a felrakódott anyag miatt vastagabb lehet az elülső tok, emiatt nehezebb a capsulorhexis. Ismert az is, hogy pseudoexfoliatiós betegeknél atrophia miatt gyengébbek a zonulák, az iris atrophiája miatt a pupilla nehezen tágítható.3 Külön problémát jelent, ha a pseudoexfoliatiós szindrómához glaucoma, illetve glaucomás papillakárosodás is társul. Sekély csarnok esetén fokozott az endothelsejtek sérülésének veszélye. A szokásosnál erőteljesebb és hosszabb oculopressio és viszkoelasztikus anyagok használata segíthet. Comeaborússág legtöbbször korábban lezajlott keratitis következményeként marad vissza. Az így kialakult rossz látási viszonyok mind a rhexisnél, mind a phacoemulsificatio alatt igen megnehezítik a helyzetünket. A 2,0 dioptriánál nagyobb astigmia ugyancsak műtéti kontraindikációt jelenthet. Míg ugyanis manuális hályogműtétnél a varrat meghúzásával a posztoperatív astigmiát befolyásolhatjuk, addig phacoemulsificatio esetén erre igazából nincs meg a lehetőségünk. Ha a sebet úgy készíthetjük, hogy az a meredekebb tengelyre merőlegesen helyezkedjen el, akkor a posztoperatív astigmiát kedvezően befolyásoljuk, ellenkező esetben azonban lényegesen ronthatunk rajta. Alacsony endothelsejtszám (angolszász irodalomban: cornea guttata, Fuchs dystrophia) esetén minden szemmegnyitó műtétet fokozott óvatossággal kell végeznünk. Kezdők számára kontraindikációt jelent, ha az endothelsejtszám 1500 sejt/mm alá csökkent a további endothelkárosodás, illetve keratopathia kialakulásának fokozott veszélye miatt. Sajnos Magyarországon még nem terjedt el a specular mikroszkóp használata, amivel gyanú esetén az endothelsejtszám pontosan meghatározható lenne. A kiválasztásnál fontos a beteg általános állapotának ismerete is. Diabeteses beteg esetén mindjárt felmerül az a kérdés, hogy legyen-e, illetve mekkora legyen a capsulorhexis. Gondolnunk kell ugyanis arra, hogy eleve szűk, vagy fibrosis miatt beszűkült capsulorhexis esetén a később szükségessé váló argon-lézeres kezelés nehezen vagy nem kivitelezhető a perifériás retinaterületeken. A már kialakult diabeteses retinopathia esetén, ha intraoperativ komplikáció fordul elő, nagy a posztoperatív komplikáció (iris rubeosis) veszélye. Kövér betegek esetén fokozott a pozitív üvegtesti nyomás veszélye, amit a manuális hályogműtétek tapasztalatai alapján mindannyian ismerünk. Azt sem felejthetjük el, hogy ezek a betegek nem tudnak sokáig nyugodtan hanyatt feküdni, márpedig kezdőknél a műtét ideje esetenként jelentősen elhúzódhat. Scoliosisos beteg esetén két problémával is szembetalálhatjuk magunkat: egyrészt a beteg szokatlan pozícióban fekszik és így fejtartása is eltér a megszokottól, másrészt ezekre a betegekre is érvényes, hogy nem tudnak hosszú ideig nyugodtan hanyatt feküdni. Cardio-pulmonalis betegségben szenvedők számára szintén kényelmetlen sokáig, mozdulatlanul feküdni. Orvos kolléga vagy hozzátartozó (családtag) operációja mindig fokozott stresszhelyzetet jelent, ezért senkinek sem javasoljuk, hogy kezdőként erre vállalkozzon. Van néhány „egyéb” kategóriába sorolható olyan elváltozás, illetve szituáció, amikor a műtét (és nem csak a phacoemulsificatio) ellenjavallt. Ilyen például, ha a beteg általános állapota nem rendezett, a vérnyomás magas, a vércukorszint nincs beállítva, laboreredményei kóros értékeket mutatnak, a betegnek mentális zavara, tremora van stb. Relatív kontraindikációt jelenthet a beteg süketsége is. Nem szabad elkezdeni a műtétet olyan betegen sem, akinek szemészeti állapota a műtétre nem megfelelő, pl. kemény, mobilis szem, nem kellően tágított pupilla stb. Irodalom 1. CruzA. C., Wallace G. W., Creston A., Gay G. A., Matoba A. Y, Koch D. D.: Visual results and complications of phacoemulsification with intraocular lens implantation performed by ophthalmology residents. Ophthalmology 99, 448-452 (1992). 2. Francis I. C, Irvine S., 0 Brien D. R, Haylen M. J.,Schaumacher R.S., Alexander S.: Prospective evaluation of one surgeon’s first 100 cases of endocapsular phacoemulsification cataract surgery. Aust N.Z.J. Ophthalmol 21, 147-152 (1993). 3. Lumme P., Laatikainen L: Exfoliative syndrome and cataract extraction. Am J Ophthalmol 116, 51-55 (1993). 4. Osher R. H„ Bernard C, Yu Y, Koch D. D.: Posterior polar cataracts: A predisposition to intraoperative posterior capsular rupture. J Cataract Refract Surg 16, 157-162 (1990). 5. Pederson O.O.: Phacoemulsification and intraocular lens implantation in patients with cataract. Experience of beginning “phacoemulsification surgeon”. Acta Ophthalmologica 68, 59-64 (1990). 6. Seward H. C., Dalton R., Davis A.: Phacoemulsification during the learning curve: risk/benefit analysis. Eye 7, 164-168 (1993). A szerző levelezési címe: Dr. Bíró Zsolt Pécsi OTE Szemészeti Klinika 7643 Pécs, Ifjúság u. 13.
