Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-05-01 / 2. szám

Szemészet 133 (1995) 111

48%, 28’-es minta: 43%, 14’-es minta: 42%, 7’-es minta: 44%), noha a gyengébb látásélesség mellett észlelt alacsonyabb amplitúdó tendenciája jelen volt.

Eredményeink alapján a válaszok jelenléte és látenciája azok a kritériumok, melyek alkalmazhatók a potenciális látásélesség transiens VEP válaszok alapján történő becsléséhez (lásd a sémás rajzot a 4. ábrán): A látásélesség 1,0 vagy annál jobb, ha 7’-es mintanagysággal ingerelve kapunk VEP válaszokat, és azok látenciája nem több 134 ms-nál (1,0-es visus mellett mért átlagos látencia +95% konfidencia intarvallum). Ezen feltételek mellett 20%-os esély van arra, hogy a visus csak 0,52. A potenciális látásélesség 1,0-nél rosszabb, ha 7’-es mintanagysággal nem

28'

[<102 msi

56'

100% /

^ 20%

^80%

100%

LmJ

1 0.521

+ 0-25П

>134 ms 8

>118 ms I]

100% /

\

95% /

1 -1.0 ti

\

1, -0.52 il ’

/

kioltott 1

Г

kioltott 1

\

100% У

\ юоу/-0.25

rv°-T1

4. ábra. PVEP válaszok P100 komponenseinek jellemzői, melyek segítségével megbecsülhető a potenciális látásélesség. Az adott látásélesség valószínűségét a nyilak mellett %-os értékek mutatják. (-X=roszszabb, mint X, +X=jobb, mint X)

kapunk választ, vagy azok látenciája 134 ms-nál hosszabb (100%os valószínűség), és/vagy a 14’-es mintanagysággal történő ingerlésnél a Pl 00 látenciája 111,3 ms-nál hosszabb (1,0-es visus mellett mért átlagos látencia +95% konfidencia intervallum). Ez utóbbi esetben 5%-os esély van 1,0-es visusra. Ha a 14’-es mintanagysággal történő ingerlésnél a P100 látenciája 118 ms-nál hosszabb (0,52-es visus mellett mért átlagos látencia +95% konfidencia intervallum), akkorapotenciális látásélesség rosszabb 0,52-nél (5%-ban 0,52). Amennyiben nem tudunk a háttérzajból kiemelkedő választ regisztrálni 7’ és 14’-es mintanagysággal akkor a potenciális visus rosszabb 0,25-nél (5%-os az esély 0,25- ös visusra), ugyanakkor amennyiben regisztrálunk VEP választ 28’-es mintanagysággal, úgy 100%-os a valószínűsége annak, hogy a potenciális visus 0,1-nél jobb. A potenciális visus rosszabb 0,1-nél (5% az esély 0,1-es visusra), amennyiben 28’-es ingerléskor kioltottak a válaszok, és/vagy az 56’-es stimulációkor nyert válaszok látenciája 103,7 ms-nál hosszabb (0,1-es visus mellett mért átlagos látencia +95% konfidencia intervallum).

A következőkben klinikai eseteken demonstráljuk a VEP vizsgálat hasznát a potenciális látásélesség megítélésében.

Esetismertetés

1. eset: Cs. P. 7 éves fiúgyermeknél iskolai szűrésen merült fel, hogy figyelmetlenségét feltehetően rossz látása okozza. Gyermekszemészeti szakrendelésen skiascopia során +1,5 D hypermetropiát találtak. Ezen korrekcióval a Snellen E táblán meghatározott látásélessége jobb oldalon 0,25, bal oldalon 0,3-0,4 volt. Színlátása ép, látótere teljes volt. Az ép szemészeti vizsgálati kép a visust nem magyarázta, ezért esetleges látópálya betegség kizárására VEP vizsgálatra klinikánkra utalták. A VEP vizsgálat során mind 14’-es mind 7’-es mintanagysággal jól definiált

negatív-pozitív hullámalakú, normális latenciájú, mindkét oldalon azonos amplitúdójú Pl00-as görbét regisztráltunk. A vizsgálati eredmény alapján a látópálya működészavara nem volt bizonyítható, mindkét oldalon egyenlő, a megadottnál jobb vizuális felbontóképességet feltételeztünk. Az ismételten, nagy türelemmel elvégzett látásélesség vizsgálatkor mindkét oldalon 1,0-et látott, így a további vizsgálatoktól (fluoreszcens angiográfia, ERG stb.) eltekintettünk.

2. eset: Cs. L. 34 éves nőbeteget Orvosszakértői Intézet utalta klinikánkra kétoldali visuscsökkcnésének tisztázására. A beteg munkaképesség csökkenésének megállapításához kért csökkentlátásáról szakorvosi leletet. A rendelőben vezetni kellett. Snellen E visustáblán a vetített jeleket nem látta, gyermekábrákkal visusa 0,5 volt. Közeli látásélessége Csapody VIII. volt, de betegkártyáját elmondása szerint simán el tudja olvasni. Réslámpás és szemlenéki vizsgálatkor kóros eltérést nem találtunk. Szemnyomása mko. 16 Hgmm volt. Látótere teljes, színlátása ép volt. VEP vizsgálat során 14’ és 7’-es sakktábla mintaváltással ingerelve egyaránt normális latenciájú és amplitúdójú válaszokat regisztráltunk. Az eredmények alapján ép szemészeti lelet mellett legalább 0,5 feletti visust valószínűsítettünk. A vizsgálat során tanúsított magatartása alapján szimuláció gyanúja merült fel. A beteg felvilágosítás után elfogadta, hogy addigi vizsgálataink alapján szemészetileg munkaképesség csökkenést nem tudtunk megállapítani. A javasolt további ophthalmoneurológiai vizsgálatokon nem jelent meg.

3. eset: B. L. 37 éves beteget strabismus divergens, amblyopia os, egy hónapos anamnézisű ismeretlen eredetű nagyfokú látásromlás ou, fejfájás diagnózissal más kórház ideggyógyászati osztályáról utalták klinikánkra. Neurológiai kivizsgálása során szűk látótérhatárokon kívül kórjelet nem találtak, koponya CT- vizsgálata negatív volt. Tíz évvel korábbi szemészeti szakvizsgálata során látásélessége jobb oldalon +0,5 D korrekcióval 1,0, bal oldalon 0,15 volt, üveg nem javított. Klinikánkra történő felvételekor látásélessége mko. 1-1,5 méter ujjolvasás volt. Bal szeme kisfokban divergált. Réslámpás és szemfenéki vizsgálattal kóros eltérést nem találtunk. Szemnyomása mko. 18 Hgmm, a kritikus fúziós frekvencia jobb oldalon 35 Hz, bal oldalon 30 Hz volt. Afferens pupilláris defektus nem volt kimutatható, centrális színlátása mko. jó volt. Goldmann látótér vizsgálatkor 1/4-es objektummal jobb oldalon temporálisan 30 fokra, egyebütt 22 fokra, bal oldalon körkörösen 35 fokra beszűkült látóteret találtunk. A fluoreszcens angiográfia kórost nem mutatott. ERG vizsgálati eredménye normális volt. VEP vizsgálattal bal oldalon az amblyopiának megfelelően 28’-es sakktábla mintaváltással kis amplitúdójú, normális latenciájú P100 hullámokat regisztráltunk, 14’-es sakktábla mintaváltással Pl00 hullám nem volt elvezethető. A jobb oldalon 14’-es és 7’-es sakktábla mintaváltással is normális konfigurációjú, norm, latenciájú P100 hullámokat reigsztráltunk, mely alapján szimuláció, vagy a felsőbb látóközpontok működészavarának lehetősége merült fel. A beteg depresszív magatartása, valamint az a tény, hogy minden körülmény között vakként cselekedett felvetette funkcionális látásromlás lehetőségét. Pszichiáter szakorvos által végzett exploráció során kiderült, hogy édesapja több esetben állt pszichiátriai kezelés alatt depresszió miatt. A beteg neurotikus alapszemélyiség talaján kialakuló depressziós tüneteket mutatott, mely alapján látásromlását oculáris konverziós mechanizmusnak tartották és pszichoterápiát javasoltak. Az exploráció utáni napon a beteg látásjavulást jelzett, visusa jobb oldalon 1,0, bal oldalon 0,15 volt. További kezelésre pszichiátriai gondozóba utaltuk.

4. eset: E. L. 69 éves nőbeteget vaksági segély elbírálása céljából utalták klinikánk ambulanciájára. Látásélessége jobb oldalon 0,1, bal oldalon +2,0 D korrekcióval 0,1 volt. Látótere III/4-