Szemészet, 1995 (132. évfolyam, 1-4. szám)
1995-02-01 / 1. szám
22 Szemészet 132 (1995) A bemetszések pontos mélységét nem vizsgáltuk, arra törekedtünk, hogy a bemetszések minél mélyebbek legyenek, de legfeljebb csak mikroperforációt okozzunk. A műtét végén a szembe antibiotikum tartalmú szemcseppet cseppentettünk, majd bekötöttük. A betegeket a műtétet követő napon réslámpás vizsgálat és corneatopográfia után hazaengedtük. Eredmények A műtét másnapján elvégzett vizsgálatok után a betegeket havonta ellenőriztük. A corneatopográfhoz kapcsolt számítógép segítségével lehetőségünk volt a korábbi mérési eredmények megőrzésére, és a topogrammok összehasonlítására. A kapott adatok azt mutatták, hogy a relaxációs incízió után általában 1 hónappal, de legkésőbb a második hónap végére beáll a véglegesnek tekinthető állapot. Az átlagos követési idő 5,5 hónap, a legrövidebb 3, a leghosszabb 18 hónap volt. Hosszabb követési időre nem volt lehetőségünk, mert a comeatopográf korábban nem állt rendelkezésünkre. A relaxációs incízió hatásosságának megítélésére a műtét előtti méréseket az incíziót követő 3. hónap végén talált értékekkel hasonlítottuk össze. Az adatok alapján, betegeink 59%-ánál sikerült az astigmia mértékét csökkenteni, melynek átlagértéke az incíziót követően 7,2 D-ra csökkent. Az astigmia változásának átlagértéke 3,7 D volt. Érdekes módon a betegek látásélessége nagyobb arányban javult, mint azt az astigmia csökkenése alapján várhattuk volna. Betegeink 71%-ánál tudtuk a visust jobban korrigálni, mint az incízió előtt. Az átlagos látásélesség 0,24-ra javult. Ennek a vártnál nagyobb arányú látásélesség javulásnak az okát szintén csak a topográfiás vizsgálat alapján tudtuk megmagyarázni. A keratometriás mérés ugyanis csak a szaruhártya meglehetősen kis - 2-3 mm átmérőjű - területének vizsgálatára alkalmas és az astigmia mértékén kívül alig következtethetünk belőle a szaruhártya felszínének szabályosságára. Jóllehet a bemetszés után a keratometriás érték bizonyos esetekben alig, vagy egyáltalán nem változott a topogrammok tanulsága szerint bemetszés hatására a szaruhártya felszíne szabályosabbá, és így a látás jobban korrigálhatóvá vált. Ez a magyarázata annak, hogy néhány esetben változatlan mértékű astigmia mellett is jobb visus értéket találtunk a relaxációs incízió után. A műtétet követően súlyosabb szövődmény nem fordult elő. Mindössze öt perforációval járó esetben volt szükség a szokásosnál hosszabb megfigyelési időre, a csarnokmélység rendeződéséig. Valamennyi esetben azonban a perforációs nyílás spontán zárult, a csarnok néhány nap alatt ismét szabályos mélységűvé vált. Megbeszélés Az utóbbi években a szemészet valamennyi területén megfigyelhető nagymértékű fejlődés jelentős szerepet játszott abban, hogy a szaruhártya-átültetés rutin műtétté válhatott. Az új módszerek, eszközök, gyógyszerek alkalmazása lehetővé tette, hogy a keratoplasztika soráh beültetett transzplantátumot egyre nagyobb eséllyel tudjuk tisztán, átlátszóan tartani. Részben ajavuló eredmények, részben a comeatopográf megjelenése mindinkább ráirányítja a figyelmet a szaruhártya-átültetést követő astigmiára, mely igen sokszor még kristálytiszta transzplantátum esetén is lehetetlenné teszi a látás megfelelő korrigálását. A nagyfokú posztoperatív astigmiacsökkentésére, illetve megelőzésére többféle módszert dolgoztak ki. McNeill és munkatársai a tovafutó varrat kacsainak „igazgatásával” igyekeztek az astigmia mértékét a lehető legalacsonyabbra szorítani [7]. Más operatőrök dupla tovafutó varrattal vagy a tovafutó és csomós varratok kombinálásával próbálták a kérdést megoldani [2]. Az eredmények vizsgálatakor kiderült, hogy bár ezen módszerekkel sikerült az astigmia átlagos mértékét csökkenteni, az esetek körülbelül 10%-ánál még így is olyan fokú és jelleggű astigmia marad, melyet sem kontaktlencsével, sem szemüveggel nem lehet megfelelően korrigálni [12]. A varratszedés után megmaradó nagy posztoperatív astigmiák mérséklésére számos módszert dolgoztak ki. Közülük leggyakrabban a relaxációs incíziót és az ékrezekciót végzik. A relaxációs incízió során a nagyobb törőerejű területnek megfelelően a hegvonalban bemetszéseket végzünk. A bemetszés hatására az incízió területének megfelelően a szaruhártya laposabbá válik, törőereje csökken (3. ábra). Sok szerzőjavasoljaaz úgynevezett feszítő varratok behelyezését, melyek az incízió hatását fokozhatják. 3. ábra. A nagyfokú, de szabályos astigmia mértéke a varratszedés hatására jelentősen csökkent és a szaruhártya felszíne továbbra is szabályos maradt Klinikánkon a feszítő varratok behelyezése nélküli relaxációs incíziót végezzük. A beavatkozás előtt comeatopográf segítségével vizsgáljuk a szaruhártya felszínét. A színkódolt képeken jól láthatók a szaruhártya laposabb és domborúbb területei (4. ábra). Ezek elhelyezkedése a legritkább esetben szimmetrikus, és igen 4. ábra. Kifejezetten aszimmetrikus, szabálytalan szaruhártyafelszín. A nagyobb törőerejű területek felül, a laposabb területek alul helyezkednek el. Bár a keratométerrel mérhető astigmia mértéke a centrumban kevesebb, mint fél dioptria, a nagyfokú szabálytalanság miatt a látásélesség nem korrigálható 0,1-nél jobbra
