Szemészet, 1995 (132. évfolyam, 1-4. szám)
1995-02-01 / 1. szám
Szemészet 132 (1995) 23 nagy variábilitást mutat [3]. Ezért vezették be, éppen a corneatopográfiás vizsgálatok nyomán, az úgynevezett féltengelyek alkalmazását, melyek segítségével jobban meghatározhatók a szaruhártya-átültetést követő astigmiák [10]. A kapott képek alapján nem értünk egyet azokkal a szerzőkkel, akik azt javasolják, hogy a bemetszéseket a keratometria alapján a legnagyobb törőerejű tengely mindkét végén szimmetrikusan, egyenlőhosszúságúra kell készíteni [1,4,8]. Ilyenkor ugyanis az incízió sokszor nem a megfelelő helyen lesz, ezért a hatás csökken vagy elmarad. Véleményünk szerint a bemetszések tervezése csak comeatopográf segítségével végezhető. Az incíziók pontos helyének és hosszának meghatározása a topogrammokon látható nagyobb törőerejű terület alapján történik [5]. Azokban az esetekben, ahol a transzplantátum felszíne többé-kevésbé szimmetrikus, szabályos általában páros számú bemetszést végzünk. Ha az astigmia kisebb mértékű, akkor 2 bemetszést ejtünk a hegvonalban. Ha kifejezetten nagymértékű astigmiáról van szó, akkor nemcsak a hegvonalban, hanem azzal párhuzamosan a transzplantátumot is bemetszük. Minél nagyobb aszimmetriát és szabálytalanságot mutat a szaruhártya felszíne, annál gyakrabban van szükség páratlan számú bemetszésre. Ilyenkor a nagyobb kiterjedésű, magasabb törőerejű területnek megfelelően kettő, míg a kisebben egyetlen bemetszést készítünk. A páratlan számú bemetszések hatására nemcsak az astigmia mértékének csökkenésével, hanem a szaruhártyafelszín szabályosabbá válásával is számolhatunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az incízió hosszát, illetve pontos helyét nagyobb törőerejű terület pontos elhelyezkedése határozza meg. Az irodalom szerint a centrumhoz közelebb eső bemetszések optikai hatása nagyobb [11]. A bemetszések mélységéről igen eltérőek az irodalmi adatok. Frangien függetlenül a szaruhártya vastagságától állandó, 0,5 mm-es bemetszési mélységet javasol. Más szerzők a szaruhártya vastagságának 50-75%-áig terjedő incíziót találták a leghatékonyabbnak [4, 8]. Klinikánkon a bemetszés mélységét előre nem tervezzük, de mindig arra törekszünk, hogy az a lehető legmélyebb legyen. Saját tapasztalataink és az irodalmi adatok is azt mutatják, hogy a relaxációs incíziók szövődményei meglehetősen ritkák. Leggyakrabban a túl mély bemetszés hatására kialakuló perforációval kell számolnunk [9]. Ezek azonban olyan mikroperforációk, melyek egy-két nap alatt spontán záródnak. A perforációval járó esetek mindössze 3%-ánál szükséges a sebet varrattal zárni, de ilyenkor is néhány nap elteltével a varratok eltávolíthatók. Szaruhártya-gyulladás vagy egyéb szövődmény irodalmi ritkaságnak tekinthető. A feszítő varratok behelyezése nélkül végzett műtéti eredmények kismértékben bár, de elmaradnak az ékrezekcióval, illetve a feszítő varratok behelyezésével kiegészített műtéti eredményektől [6]. Ugyanakkor a relaxációs incízió egyszerűsége és veszélytelensége, valamint a többszöri ismételhetősége miatt, véleményünk szerint, az első választandó beavatkozás a szaruhártya-átültetés utáni nagyfokú astigmia csökkentésére. Irodalom Albertit B., Süveges /.: Semitrepanation der Hornhaut bei hochgradigem postoperativem Astigmatismus. Über ein neues Operationsinstrument. Klin. Mbl. Augenheilk. 181, 499 (1982). 2. Filatov V., Steinert R. F., Talamo J. //.: Postkeratoplasty astigmatism with single running suture or interrupted sutures. Am. I. Ophthalmol. 115, 715 (1993). 3. Frangieh G. T., Kwitko S., McDonnel P. J.: Prospective corneal topographic analysis in surgery for postkeratoplasty astigmatism. Arch. Ophthalmol. 109, 506 (1991). 4. Krachmer J. H., Fenzl R. E.: Surgical correction of high postkeratoplasty astigmatism. Arch. Ophthalmol. 98, 1400 (1980). 5. Maguire L. J., Bourne W. M.: Corneal topography of transverse keratotomies for astigmatism after penetrating keratoplasty. Am. J. Ophthalmol. 107, 323 (1989). 6. McCartney D. L, Whitney C. E., Stark IV. J., Wong S. K., Bernitsky D. A.: Refractive keratoplasty for disabling astigmatism after penetrating keratoplasty. Arch. Ophthalmol. 105, 954 (1987). 7. McNeill J. /., Wessels 1. F.: Adjustment of single continuous suture to control astigmatism after penetrating keratoplasty. Refractive and Corneal Surgery 5, 216 (1989). 8. Mendel M. R., Shapiro M. G., Krachmer J. H.: Relaxing incision with augmentation sutures for the correction of postkeratoplasty astigmatism. Am. J. Ophthalmol. 103, 441 (1987). 9. Reinhard T., Sundmacher R., Greher H.: Chirurgische Astigmatismuskorrektur nach perforierender Keratoplastik Ophthalmologe 90, 495 (1993). 10. Strelow S., Cohen E. J., Leavitt К. G., Laihson P. R.: Corneal topography for selective suture removal after penetrating keratoplasty. Am. J. Ophthalmol. 112, 657 (1991). 11. Terry M. A., Rowsey J. J.: Dynamic shifts in corneal topography during the modified Ruzz procedure for astigmatism. Arch. Ophthalmol. 104, 1611 (1986). 12. Troutman R. C., Gaster R. N.: Surgical advances and results of keratoconus. Am. J. Ophthalmol. 90, 131 (1980). Cím: Dr. Lampé Zsolt DOTE Szemklinika 4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
