Szemészet, 1994 (131. évfolyam, 1-4. szám)

1994-02-01 / 1. szám

tását követően gyors progresszió jelentkezett: proptosisa növe­kedett, kettőslátás alakult ki, szemköriili fájdalom és elülső segment tünetek (telt episcleralis vénák, chemosis) kíséretében. Klinikai felvételkor a látásélessége a jobb oldalon 0,15; az ellenoldalon 1,0 volt, Hertel-exophthalmometerrel a proptosis 6 mm-rel volt nagyobb azt érintett szemen az ellenoldalihoz viszo­nyítva (I2. ábra). Réslámpás vizsgálattal dilatált, arborizált conjunctiva ereket, tágult episclerális vénákat éskifejezett chemo­­sist észleltünk. A cornea sima, tiszta csillogó, transzparens volt. A szemrését proptosisa miatt nem tudta tökéletesen zárni. Az elülső csarnok közepesnél sekélyebb, vize tiszta, Goldmann-féle hármastükörrel vizsgálva a csarnokzug nyitott volt, a Schlemm­csatornák vérrel teltek. A pupilla mindkét oldalon kerek, centrá­lis, a jobb oldalon relatív afferens pupilla renyheséget találtunk. A szemnyomás Goldmann-féle applanációs tonometerrel 28 Hgmm volt, a tünetmentes ellenoldalon 16,5 Hgmm. A jobb bulbus mozgása minden irányban mérsékelten korlátozott volt. Goldmann-periméterrel nagy jellel (64/1 /w) a látótér ép, kis jellel (0,25/0,315/w) mintegy 20 fokra szűkült koncentrikusan. Az alsó látótérfélben relatív kiesést jelzett a beteg nagy jellel is. A szemfenéken vénás elzáródást utánzó vascularis congestiot lát­tunk. A papilla határa körben elmosódott, de kivehető, mérhető papilla prominentiát nem észleltünk. A jobb oldali papilla színe hyperaemiás volt, tágult vénákat, erek mentén főként csíkolt, illetve a retinában kevés pontszerű vérzést, a maculatájon enyhe oedemát láttunk (4. ábra). A ultrahangvizsgálat az extraoculáris szemizmok erős mcgvastagodását mutatta, a vena ophthalmica superior erősen kitágult, átmérője 3,0mm volt (5. ábra), a hátsó bulbusfal majdnem kétszeres megvastagodást mutatott az ellen­oldalhoz képest (I. táblázat). A szem funkcióit veszélyeztető állapotról lévén szó, újabb idegsebészeti konzíliumot kértünk. A tünetek további prog­ressziója esetén, melyet ha nem lehet újabb embolizációval megoldani, szóbajön a carotis lezárással, vagy intracavernosus feltárásból az érmai formatio megszüntetése. Azt tisztázandó, hogy a tervezett beavatkozás milyen kockázattal járhat az agyi keringés szempontjából, amennyiben a műtét során akár időlege­sen is a carotis elzárására kényszerülnénk, végeztük el elsőként a carotis-kompressziós transcranialis Doppler (TCD) vizsgála­tot, amely az arteria cerebri media rendszerében kb. 20%-os keringéscsökkenést mutatott, azonban rövid időn belül (kb. 2-3 perc) a keringés az eredeti szintre emelkedett. A Tc-99 m HM-3. ábra 5. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom