Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-08-01 / 3. szám
Szemészet, 130 (1993) 147-150 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemészeti Klinika (igazgató: Imre György egyetemi tanár) közleménye Az ultrahang követéses vizsgálat szerepe a bulbus megnyitó műtétek, perforáló sérülések után kialakult endophthalmitis kezelésében Rácsán Zsuzsa, Fodor Magdolna, Salacz Gy. A szerzők 14 perforáló sérülés, ill. bulbusmegnyitó műtét után kialakult endophthalmitis kapcsán beszámolnak az észlelt echográfiai jellemzőkről: az üvegtesti tér gyors beszűrődése, membránképződés, retrovitreális tályog kialakulása. Az ultrahangvizsgálat segítséget nyújt a konzervatív kezelés megítélésében, a vitrectomia indikációjának felállításában. Tapasztalataik szerint rossz a prognózis, ha már a gyulladásos tünetek megjelenésekor a chorioidea megvastagodott és teljes üvegtest beszűrődés esetén, ha az üvegtest hátsó leválása csak részlegesen vagy egyáltalán nem következett be. Kulcsszavak: endophthalmitis, echográfia, vitrectomia The role of follow-up ultrasonographic examination in the treatment of the endophthalmitis developing after intraocular surgery or perforating trauma 14 cases of endophthalmitis developing after intraocular surgery or performating trauma were examined with ultrasonography. In the cases of follow-up the echographic changes are discussed: rapid infiltration of the vitreous, formation of the membranes and the retrovitreal abscess. These data suggest that echography is a good mean for asses the efficiancy of the conservative therapy and it also helps to decide on the possible vitrectomy. Despite the vitrectomy the prognosis is poor if by the beginning of inflammation the choroid has already been thickened, the infiltration of the vitreous has been completed either being partially or not detached. Keywords: endophthalmitis, echography, vitrectomy Bevezetés Perforáló sérülések, bulbusmegnyitó műtétek egyik legsúlyosabb komplikációja az endophthalmitis. Ezen állapoton azt a látásromlással, fájdalommal járó klinikai képet értjük, amikor a törőközegek, elsősorban az üvegtest borússá válik, a csarnokban hypopyon jelenik meg. Napjainkban a szemészeti folyóiratok csaknem minden egyes számában olvashatunk az endophthalmitis mikrobiológiai hátteréről, az ultrahangvizsgálat jelentősége azonban ezekben általában nincs hangsúlyozva. Az endophthalmitis ultrahang jellemzőivel Oksala foglalkozott először [6]. A terápia szempontjából ezek a vizsgálatok csak később, az üvegtestsebészet fejlődésével váltak fontossá. Közleményünkben azt szeretnénk bemutatni, hogy az echográfia az üvegtesti tér és a hátsó szegmentum érintettségének szoros megfigyelése révén milyen segítséget nyújthat a konzervatív kezelés hatékonyságának megítélésében, a vitrectomia indikációjának felállításában, a műtét időpontjának meghatározásában. Retrospektív módon vizsgáltuk, adhat-e segítséget az echográfia a prognózis megítélésében. Módszer, betegek Ultrahang-laboratóriumunkban 1989 márciusa és 1991 szeptembere között 14 beteget vizsgáltunk endophthalmitis gyanúja miatt, 9 esetben bulbus megnyitó műtétet, 5 esetben perforáló sérülést követően (I. táblázat). A perforáció az elülső szegmentumon keresztül történt. Az intraokuláris gyulladás tüneteinek észlelésekor azonnal nagy dózisú, széles spektrumú antibiotikum és szteroid kezelést kezdtünk helyileg és általánosan. (Subconjunctivális injekció: 1. 40 mg Gentamycin+30 mg Dalacin-C ugyanazon fecskendőben. 2. 12 mg Di-Adreson-F aqueor sum egymás után beadva. Intravénás injekció: 2x2 g Claforan vagy 3x600 mg Dalacin-C. Per os: 60-80 mg Prednisolon). A perforáló seb primer ellátása két esetben történt klinikánkon (12., 14. beteg). A 2 intraokuláris idegentestet vitrectomia során távolítQttuk el a sérülés utáni 4. napon, ill. a primer sebellátást követő 4. héten. Az üvegtest és a hátsó szegmentum állapotának megítélése céljából naponta legalább egyszer, de a klinikai képtől függően többször is ultrahangvizsgálatot végeztünk ERBE Sonomed típusú, nem standardizált, A és В képes készülékkel, 10 MHz-es fejjel, kontakt módszerrel. Az echográfia során a következő szempontokat vettük figyelembe:- az üvegtesti tér hányad része érintett, és hol- van-e részleges, vagy teljes üvegtestleválás- milyen a beszúrődés struktúrája (a kóros visszhangok eloszlása homogén vagy irreguláris, milyen a reflektivitásuk, mobilitásuk, van-e újonnan képzett membrán)- van-e idegentest- milyen mértékben érintett a hátsó fal: van-e a hátsó falon tapadó membrán, esetleges ideghártyaleválás, körülírt, vagy diffúz chorioidea megvastagodás. Ha a gyulladásos folyamat a konzervatív kezelés ellenére progrediált, az üvegtest egyre mélyebb része felé terjedt, ultrahanggal az echoforrások sűrúbbeké váltak, reflektivitásuk növekedett, mobilitásuk csökkent, újonnan képzett membránok, hátsó falon tapadó kötegek alakultak ki, lehetőség szerint azonnal pars plana vitrectomiát végeztünk (a 14. esetben open sky vitrectomia történt). Eredmények Betegeinket az üvegtesti tér infiltráltságának első vizsgálat alkalmával észlelt kiterjedése alapján 2 csoportba osztottuk. Az első csoportban (1-5. beteg) az üvegtest elülső harmada-fele volt érintett, 3 esetben teljes, 2 esetben nagy kiterjedésű, részleges hátsó üvegtest leválással. Valamennyi szemben a beszűrődés diffúz, viszonylag mobilis, kis reflektivitású echoforrásokból állt (1. ábra). Chorioidea megvastagodást nem észleltünk. A konzervatív kezelés hatására a gyulladás megszűnt. A követési idő végén a látásélesség 5/5-5/12. A gyulladást masszív elülső szegment reakciónak tartjuk. A második csoportban (6-14. beteg) már az első vizsgálatkor az egész üvegtest diffúzán beszűrődött. Hat betegben a pontszerű echoforrások mellett membránokat és nagyobb konglomerátumokat is észleltünk (2. ábra). Jellegzetes volt, hogy nemcsak a nagy, hanem az apró, pontszerű echoforrások is csak igen csekély mobilitással rendelkeztek. Egy gyermek sérültben (14. beteg) már az endophthalmitis tüneteinek észlelésekor, azaz a 2. posztoperatív napon, a hátsó falon tapadó, vaskos, merev kötegeket mutattunk ki (3. ábra). Négy szemben (10.,
