Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-08-01 / 3. szám
Szemészet, 130 (1993) 141-144 Az Orvostovábbképző Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Brooser Gábor egyetemi tanár)1 és a Budapesti Műszaki Egyetem Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszékének (igazgató: Horváth Tibor egyetemi tanár)2 közleménye A polymethyl-methacrylat műlencsék elektrosztatikai tulajdonságai Vogt G.L, Czvikovszky Gy.1. Hatvani I.1, Berta I.2 A műlencse-beültetések után alkalmanként többnyire enyhe, néha súlyosabb gyulladásos reakció léphet fel. A szerzők feltételezése szerint a posztoperatív infiammatiókban a polymethyl-methacrylat lencse elektrosztatikus töltése révén a corpusculumokat vonzó hatásának is szerepe lehet. Kísérleteik során megállapították, hogy a műanyag szemlencse és a.dry-pack csomagolás a kibontáskor akcidentális elektrosztatikus töltésre (max. ±8,0 kV/cm) tesz szert, a töltés a mülencsén tartósan megmarad és mosással nem távolítható el. Megfigyelhető és mérhető volt ezeknek a lencséknek a levegőben lebegő corpusculumokra gyakorolt vonzó hatása. A viszkoelasztikus anyaggal bevont lencse töltése azonban földelt csipesszel levezethető. A szerzők szerint a feltöltődött műlencsékről a töltés műtéti körülmények között már nehezebben vezethető le, ezért inkább a gyártási folyamatban és a csomagolóanyagok kiválasztásakor kellene figyelembe venni az elektrosztatikai szempontokat a biztonságosabb implantáció érdekében. Kulcsszavak: műlencse, elektrosztatikus töltés, kontamináció Electrostatic behaviour of PMMA implants Polymethyl-methacrylate or PMMA shows good biocompatibility. However, a mild cellular reaction is sometimes observed around the IOL. Authors view this strange fact as a possible consequence of static charges on the implant. Measuring the electric field, authors found that PMMA lenses receive an accidental, but always detectable electrostatic charge (max. ±—8,0 kV/cm) from the plastic cover while it is being torn up. Because PMMA is ideal as non-conductor of electricity, keeps charges strongly on its surface, therefore the statistical danger of adhering contaminations, either from the air, and/or from the extraocular operative area, is increased. Authors affirmed the adherence of floating particles, and estimated the attractive force of the IOL surface with in vitro experiments. The possible role of irrigation, rinsing, and the extraocular use of certain viscoelastic materials was considered in shielding and discharging the static energy of the IOL prior to be implanted. The concept of “electrostatic sterility” for ocular implants was finally introduced, and the use of antistatic materials for packing and shipping implants is strongly suggested. Keywords: lens implant, electrostatic charge, contamination A műlencse-beültetés napjainkban a legsikeresebb mikrosebészeti beavatkozás. A műtét utáni szövődmények közül a legnagyobb jelentősége talán a gyulladásos reakcióknak van. Mint tudjuk, a posztoperatív inflammatio klinikai lefolyása túlságosan változatos ahhoz, hogy egyetlen okkal könnyen magyarázhatnánk. A lencseimplantáció irodalmából jól ismert fogalom a „toxikus lencse szindróma”. Ez a hipotézis a múlencse anyagát, illetve a gyártással kapcsolatos szennyeződéseket okolta [5,15]. Az alapos kémiai és biokompatibilitási vizsgálatok azonban a hagyományos műlencsék esetében toxikus anyag jelenlétét nem bizonyították [1, 4]. Mások a műlencsék felszínén észlelhető korai sejtfelhalmozódást és késői gyulladást a múlencse befogadását kísérő idegentest-reakciónak tartották [6, 7, 8,10,12,16, 17,18]. Az utóbbi időben a korábban „toxikus lencse-szindrómának” tartott és sokszor csak szubklinikai gyulladással járó esetek hátterében egyre gyakrabban sikerült baktériumot kimutatni a beültetett mülencsén és annak környezetében [3, 9, 11, 13]. Ezért vetődött fel a műlencse intraoperativ kontaminációjának gyanúja. De mikor és hogyan szennyeződhet az egyébként nem toxikus és kémiailag stabil műlencse (leggyakrabban polymethyl-metacrylat (PMMA), polypropylen, silicon) a beültetés kapcsán? Ridley már 1957-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a gumikesztyűről a hintőporszemcsék milyen könnyen rátapadhatnak a műanyag felszínére [14], de az elektrosztatikus háttér jelentőségét nem hangsúlyozta. Mi viszont éppen arra alapoztuk munkahipotézisünket, hogy az implantátum és a környezete között az egyik legnyilvánvalóbb felületi kölcsönhatás az elektrosztatikus feltöltődés miatt alakulhat ki. Jelen tanulmányban a PMMA műlencsék és a csomagolóanyagok elektrosztatikai tulajdonságait elemeztük. Anyag és módszer Vizsgálataink során 41 különböző PMMA-mülencsét használtunk fel. A felületi töltéssűrűségüket KSD-0102 KASUGA rezgőkristályos térerősségmérő készülékkel határoztuk meg. A csomagolóanyagok ellenállását megaohmmérővel (XS 1000 Ganz Művek) mutattuk ki. Megvizsgáltuk azt, hogy keletkezhet-e töltés a hagyományos gázpermeábilis száraz csomagolású (dry-pack) PMMA-lencsék dobozának kinyitásától kezdve, addig a pillanatig, amíg a műlencse beültetésre nem kerül. A csomagolóanyagok felületi töltését először sértetlen állapotban, majd az egymást követő rétegek felbontása után vizsgáltuk meg. Magának a múlencsének a töltését nemcsak megmértük, hanem különböző kísérletekkel a térerősség hatását is demonstráltuk. Megvizsgáltuk, hogy az akcidentálisan feltöltődött múlencsék vonzzák-e a levegőben lebegő különböző kisméretű részecskéket. Ezután ismert töltésű lencséket vattaszálcsákkal borított fémlap fölé közelítettünk, majd lemértük azt a távolságot, amelyről a múlencsék az első szálcsát már képesek magukhoz rántani. Megvizsgáltuk az implantáció során rutinszerűen alkalmazott pufferolt öblítő folyadék (BSS), valamint különböző viszkoelasztikus anyagok hatását a PMMA-lencsék elektrosztatikus viselkedésére. 1. Múlencsék csomagolóanyagának elektrosztatikai vizsgálata Az implantátumok általánosan elterjedt dry-pack (gázpermeábilis, száraz csomag) típusú csomagolására többféle anyag használatos. A különböző gyártók által forgalmazott lencséket 3-4 réteg védi. A külső réteg leggyakrabban keménypapír doboz, ami polysztirénből vagy polykarbonátból készül. A műlencséket tartalmazó konténert speciális gázpermeábilis papírból (tyvek) és nem gázáteresztő fóliából összehegesztett tasak tartja sterilen. A konténereket különböző típusú műanyagból gyártják. Először megmértük az egyes csomagolórétegek felületi töl-