Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-08-01 / 3. szám
Szemészet, 130 (1993) 131-133 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinika (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Az üvegtesti vizsgálatok jelentősége az uveitis diagnosztikájában Milibák T. Az uveitis következtében kialakult üvegtesti elváltozásokat a korábbi uveitis osztályozási rendszerek az üvegtesti borússág, pontosabban az üvegtesti borússág mellett látható fundusrészletek alapján ítélték meg. Az asphaericus funduslencsék széles körű használata lehetővé tette, hogy az üvegtesti elváltozásokat rutinszerűen is elemeikre bontva értékelhessük. Az üvegtesti borússág összetevőinek, a sejtes infiltratio és az üvegtesti tyndall-jelenség szeparált vizsgálata a gyulladásos folyamat korábbiaknál pontosabb leírását teszi lehetővé. Kulcsszavak: uveitis, üvegtesti elváltozások, biomikroszkópos vizsgálatok, klasszifikáció The role of the vitreous examination in the diagnosis of the uveitis Vitreous changes caused by posterior uveitis have been classified by the vitreous haze, on the basis of the fundus details seen through the direct or indirect ophthalmoscope. The widespread use of the aspheric fundus lenses made possible a more detailed vitreous examination. The separate assessment of the flare and the cell infiltration of the vitreous body gives a better description of the uveitis process. Keywords: uveitis, vitreous changes, biomicroscopic examination, classification Bevezetés Az 1950-es évek végén kidolgozott Hogan-Kimura-Tygeson uveitis beosztás a szem elülső szegmentumának réslámpás vizsgálatán alapul. A csarnok gyulladásos elváltozásait egyrészt a csarnokban keringő sejtek mennyisége, másrészt pedig a csarnokvízben felszaporodó fehérjemolekulák következtében kialakult tyndall-jelenség súlyossági foka alapján osztályozták [7]. Ez az osztályozási szisztéma a hátsó szegmentum gyulladásos aktivitását a direkt ophthalmoscopos vizsgálat során észlelhető szemfenéki részletek alapján ítélte meg [9]. A Hogan-Kimura-Tygeson uveitis beosztást az elmúlt évtizedekben széles körben alkalmazták [6, 10, 15]. A gyógyszeres, illetve műtéti kezelés lehetőségeinek bővülése, ugyanakkor a sok mellékhatással járó, nagy hatású gyógyszerek uveitisben történő alkalmazásának gyakori sikertelensége következtében egy, a betegség lefolyását a korábbiaknál pontosabban követő, standardizálható és reprodukálható uveitis beosztásra támadt igény. Az 1990-es évek elején BenEzra és munkatársai egy új uveitis osztályozási rendszert fejlesztettek ki [2], amely a korábbiaknál sokkal pontosabban, lényegretörőbben és reprodukálhatóan írta le a gyulladásos folyamat lefolyását. A BenEzra és munkatársai által kidolgozott beosztás alapja a következők értékelése: 1. elülső szegmentum 2. üvegtest 3. fundus 4. látásélesség 5. fluorescein angiográfia BenEzra és munkatársai különösen az első három elem szerepét hangsúlyozzák: véleményük szerint ezek változása követi leghívebben a gyulladásos folyamat aktivitását. Bár a BenEzraféle módszer a Hogan-Kimura-Tygeson beosztás sok, lényeges hibáját kiküszöböli a gyulladás következtében kialakult üvegtesti elváltozásokat továbbra is egységes egészként: üvegtesti borússágként kezeli. Az üvegtesti elváltozások vizsgálatára a BenEzra-munkacsoport által javasolt indirekt ophthalmoscopos módszer eredményét a direkt tükrözésnél lényegesebben kevésbé befolyásolja a szűk pupilla vagy a lencsehomályok. Sajnos ez a módszer is csak az üvegtesti elváltozások eredőjét vizsgálja. Tapasztalataik szerint az üvegtesti borússág és a gyulladásos aktivitás között azonban nem mindig mutatható ki szoros kapcsolat. A széles látószögű funduslencsékkel végzett biomikroszkópos vizsgálatok megteremtették az üvegtesti elváltozások szeparált vizsgálat lehetőségét, ennek következtében a hátsó szegmentum gyulladásos folyamatait a korábbiaknál pontosabban tudjuk leírni. Vizsgálati módszer Először réslámpával, kiegészítő eszköz nélkül megvizsgáltuk az üvegtesti tér elülső részét. Nagy nagyítás és keskeny, erős, ferde fénysávval történő megvilágítás mellett megtekintettük az elülső üvegtesti térben levő sejteket. A mikroszkóp feloldóképessége a sejtek quantitativ vizsgálata mellett biztosította a qualitativ vizsgálat lehetőségét is. Kinetikus vizsgálatot végeztünk annak érdekében, hogy az üvegtesti gél minél nagyobb részét áttekinthessük [4, 5]. A beteget különböző irányokba nézetve hoztuk mozgásba az üvegtesti gélt, majd a fénysugarat különböző mélységekbe fókuszálva a lehető legnagyobb területet pásztáztuk végig. A hátsó üvegtesti részeket asphaericus fundus lencsék segítségével tekintettük át. 90 D-ás non-kontakt, illetve TransEquatorialis vagy QuadrAsphaericus kontaktlencséket használtunk [1]. Míg az elülső üvegtesti részek vizsgálatákor a sejtek mind qualitativ, mind quantitativ vizsgálatát el tudtuk végezni, addig az üvegtest hátsó részeinél az optikai rendszer kisebb feloldóképessége miatt csak quantitativ vizsgálatra volt módunk. Az üvegtesti tér magasabb fehérjetartalma miatt észlelhető tyndall-jelenséget a sejtes elemek vizsgálatánál leírt módszerrel tanulmányoztuk mind az üvegtesti tér elülső, mind hátsó részében (1-4. ábra). Osztályozási rendszer Haag-Streit vagy annak megfelelő réslámpa maximális hosszúságú, 1 mm széles résfényét és maximális fényintenzitást használva végeztük el az elülső üvegtesti térben a sejtes elemek, valamint a tyndall-jelenség vizsgálatát. A hátsó üvegtesti részek quantitativ értékelésekor +90 D-ás előtétlencsét alkalmaztunk. /. Üvegtesti tyndall 0 semmi vagy nyomok 1+ enyhe: az üvegtesti struktúrák: a tractus hyaloideusok (hátsó üvegtesti leválás esetén a tractus praeretinális is) az üvegtestben lévő körülírtan elfolyósodott gél (lacunák) határai jól kivehetőek, de mind a lacunák, mind a retrohyaloideális térben tisztán megfigyelhető a tyndall-jelenség.
