Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-06-01 / 2. szám
58-61 Szemészet, 129 (1992) Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Az extrakapszuláris kataraktaextrakció + hátsócsarnoklencse-implantació (ECCE + PCL) és az intrakapszuláris kataraktaextrakció (ICCE) műtétéinek összehasonlító vizsgálata Facskó Andrea, Dégi Rózsa, Seres András, Süveges Ildikó Összefoglalás A szerzők összehasonlították a SZOTE Szemészeti Klinikáján különböző műtéti technikával (intrakapszuláris lencseextrakció [ICCE], extrakapszuláris lencseextrakció és hátsócsarnok-lencsebeültetés [ECCE + PCL]) operált szürkehályogos betegcsoportjait. Eredményeik alapján elmondható, hogy az ECCE + PCL műtétek esetében 1. kevesebb szövődményt találtak mind az intraoperativ, mind a korai és késői posztoperatív szakokat figyelembe véve; 2. egyszerűsíthető a posztoperatív terápia; 3. a betegeknél szignifikánsan nagyobb számában érhető el közel teljes látásrehabilitáció. Kulcsszavak: intrakapszuláris hályogeltávolítás, extrakapszuláris hályogeltávolítás, műlencse-beültetés Comparative evaluation of extracapsular cataract extractions with posterior chamber lens implantations and intracapsulär cataract extractions A comparative evaluation was carried out between groups of patients following intracapsular cataract extractions (ICCE) and extracapsular cataract extractions with posterior chamber lens implantation (ECCE + PCL). In the ECCE + PCL group, 1) fewer complications were observed in the intraoperative and early and late postoperative periods; 2) the postoperative therapy was simpler; 3) almost complete visual rehabilitation was achieved in a significantly higher number of patients. This last point is probably the most important advantage of ECCE + PCL operations. Keywords: intracapsular cataract extraction, extracapsular cataract extraction, artificial lens implantation Az ősrégi hályogműtéti eljárás (couching, a kataraktás lencse diszlokációja a centrális látómezőből) óta igen sokat fejlődött a szemsebészet. Jacques Daviel 1748 után végzett kataraktaextrakcióit követően (3) évszázadokon át a szemsebészeti beavatkozások mindig azzal a céllal történtek, hogy a beteg műtét utáni látásélessége az eredeti állapothoz a legjobban hasonlítson. Századunk első és középső időszakában a szürkehályogos lencse eltávolításának szinte kizárólagos módja az intrakapszuláris hályogkivétel volt (ICCE). Ez a módszer képezte a vezető műtéti eljárást a 80-as évek elejéig. Ekkor honosodott meg széles körben a tervezett extrakapszuláris lencsekivonások mikrokirurgiai technikája (ECCE). Az első műlencse-beültetéses próbálkozások az 1950-es, ’60-as években történtek (1, 11) Európában. Az amerikai kontinensen kissé később indult meg a lencsebeültetések sorozata, majd annál nagyobb számban és ütemben folytatódott. Összesített adatok szerint a világ szemészeinek 85%-a 1980-ig csak ICCE-műtétet végzett a katarakta sebészeti megoldására. Néhány évvel később nagy fordulat állt be és 1985 után a szemorvosok 75%-a már tervezett ECCE-műtéteket hajtott végre, lencsebeültetéssel kombinálva (8, 9). Kelman (7) által használt fakoemulzifikátor elterjedése világszerte tovább növelte az ECCE-műtétek számát. Az irodalomban azóta is komoly, széles körű vita folyik az ICCE- és a ECCE- műtétek összehasonlítása kapcsán. Mindkét tábor megalapozott érveket hoz fel igazának bizonyítására (6,13). A vitában a műtéti technikák egyszerű, illetve bonyolult volta, a vízusrehabilitáció gondja és nem utolsósorban gazdasági, financiális érvek egyaránt elhangoznak (4, 5, 10, 14). A különböző műtéti megoldások összehasonlításának fontos területei az opus alatti közvetlen, a korai, illetve a késői posztoperatív szak komplikációinak összevetése, a terápiás különbségek értékelése. A végső összehasonlításban azonban a legfontosabb szempont a műtét utáni látásrehabilitáció. Klinikánkon történt különböző lencseműtéteket (ICCE és ECCE + PCL) hasonlítottunk össze a fent részletezett elvek alapján, választ várva az újabb technikák előnyei kapcsán felvetett kérdésekre. Módszerek Retrospektív módon az 1989-ben és 1991-ben végzett kataraktaműtétek közül randommódszerrel (komputer segítségével) kiválasztottunk összesen 200 beteget. Ezek közül az első 100 beteg ICCE-műtéten esett át. A második csoportban lévő 100 betegen extrakapszuláris extrakciót (ECCE) végeztünk, tervezett hátsócsarnok-lencsebeültetéssel (PCL-implantáció). A műtéti előkészítés mindkét operatív esetben hasonló és standard módon történt. Retrobulbaris érzéstelenítést követően a megfelelő akinesia után került sor a műtétre. Kötőhártyametszés után mindkét műtét esetében corneoscleralis behatolást végeztünk. A seb nagysága az ICCE-mütét esetében 150-160°os volt. Sebtágító varratbehelyezés és bazális íriszkimetszés után elvégeztük a kyroextrakciót. A sebzárás 10/0-ás nylon tovafutó varrattal történt. Az ECCE + PCL műtét előkészítésében lényeges különbség nem volt az ICCE-mútétekhez képest. A corneoscleralis behatolást a kötőhártya megnyitása után végeztük, kb. 120°-nyi területen. Az incíziót követően a tokhasítás körkörös „can opener” technika segítségével történt. A lencsemag expressziója hidrodisszekció után történt. A „bag” tisztítását vákuumtechnika alkalmazásával, különböző aspirátorok segítségével végeztük. A pszeudofakosz-implantációt Healon alkalmazásával, ennek védelmében hajtottuk végre. Az extrakapszuláris műtétek végzése közben BSS Plus infúziós oldatot használtunk, melynek szövetkímélő hatása széles körben ismert. A sebzárás ethilonvarrat használatával történt, 10/0-ás tovafutó szutura behelyezésével. Elemeztük a műtéti beavatkozás részleteit, a kórlapok alapján vizsgáltuk a közvetlen posztoperatív szakot (a műtéti beavatkozás napjától számított első három nap), valamint a késői műtét utáni szak eseményeit. Végül az ellenőrző vizsgálaton való megjelenéskor végzett ambuláns szakvizsgálat alapján a műtéti beavatkozás végleges állapotát tekintettük át. Mindkét cső
