Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-03-01 / 1. szám
22-23 Szemészet, 129 (1992) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikája (igazgató: Dr. Imre György egyetemi tanár) közleménye A posztoperatív necrotizáló sclerokeratitisről Salacz Gy. A posztoperatív necrotizáló sclerokeratitis igen ritka megbetegedés, amely leggyakrabban hályogműtét után alakul ki, exacerbációk és remissiók után spontán sclera perforációhoz vezethet. Az ismertetett esetben a konzervatív kezelés (antibiotikum, corticosteroid) elégtelensége miatt a beteg sclera terület liofilizált durával történő fedése után a folyamat meggyógyult. Kódszavak: necrotizáló sclerokeratitis, Liodura-fedés. Postoperative necrotizing sclerokeratitis The postoperative necrotizing sclerokeratitis is a rare condition occuring shortly after surgical procedures, mainly following cataract extractions. After several exacerbations and remissions spontaneous scleral perforation may occur. In the illustrated case the conservative treatment (topical antibiotics, cortico'steroids) failed, therefore the diseased scleral surface was covered with lyophilized dura and the condition came to a standstill. Keywords: necrotizing sclerokeratitis, Liodura covering. A posztoperatív necrotizáló sclerokeratitis igen ritka megbetegedés, amely rendszerint valamilyen műtéti beavatkozás után, a beavatkozás helyén vagy környékén általában 1 éven belül alakul ki, de később is kifejlődhet. Kezdetben fokozódó belövelltség formájában jelentkezik a műtéti területen, majd súlyos recidiváló scleritis alakul ki, amelyhez szaruhártya-gyulladás is társulhat széli fekélyképződés formájában. Az ismétlődő gyulladások hatására a sclera elvékonyodik, spontán perforáció alakulhat ki, amely phthisishez vezethet. A posztoperatív necrotizáló sclerokeratitis első leírása 1965- ből származik (8), azóta több esetről számoltak be. Hazai irodalomban Vajda és mtsai (9) ismertettek hasonló esetet. Leggyakrabban a hályogmütét a kiváltó műtéti beavatkozás, de előfordult trabeculektomia, pars plana vitrectomia vagy kancsalsági műtét után is. A betegek átlagos életkora 69 év, nők gyakrabban betegszenek meg. Esetismertetés H. E.-né 76 éves nőbeteg bal szemén más intézetben 1990. július 27-én komplikációmentes, intracapsuláris hályogmütét történt. 6 héttel a műtét után infiltratio marginalis corneae о. sin. miatt, illetve ugyanazon év novemberében scleromalacia o. sin. miatt ismételten kórházi kezelésre szorult. A kezelés helyi antibiotikus és steroid cseppekből állt. Klinikánkat 1991. február 8- án kereste fel a beteg azzal a panasszal, hogy bár a gyulladásos tünetek valamelyest mérséklődtek, fájdalmai nem szűntek meg. Általános anamnézise: 7 éve diabetes mellitus miatt áll kezelése alatt, vérnyomása ingadozó. Belgyógyászati vizsgálat mérsékelt coronariasclerosist és cardiális decompensatiót igazolt. Laborleletei az emelkedett vércukorértékeken kívül normálisak voltak. Szemészeti statusa: jobb szemen látásélesség: 5/20-1, ODsph = 5/7, ép elülső szegmens, lencsében széli vesszős homályok, szemfenéken ép papilla, sclerotikus erek mellett néhány microaneurysma, vérzés és kemény exsudativ góc volt látható. Bal szemen látásélesség: 1 mou + 10, ODsph = + 2, ODcyl tg 140° = 5/25. Kissé duzzadt, vérbő szemhéjak. A limbus mellett 1/2XIIh és IVh között a sclera elvékonyodott, XII—IIh között a corpus ciliare pigmentje sötéten áttűnik, a beteg scleraterület felett kötőhártyaszigetek ismerhetők fel. A kötőhártya másutt egyébként halvány, a beteg sclerarészek szélén kissé vérbővebb (1. ábra). A szaruhártya felszíne sima, csillogó, felül a limbus mellett gerontoxonra emlékeztető homály. Praecipitatum nincs, elülső csarnok mély, tiszta, pupilla közepesen tág, enyhén szabálytalan, renyhén reagál. XIIh-nál basalis coloboma. Lencse hiányzik, az üvegtesti határhártya a pupilla nívójában, állománya tiszta. A szemfenéken ép papilla, sclerotikus érhálózat és a jobb oldalinál több vérzés, microaneurysma, valamint kemény exsudativ góc látható részben a maculában is, ami a visust magyarázza. 1. ábra: H. E.-né 76 éves beteg, necrotizáló sclerokeratitis Mivel spontán scleraperforáció veszélye állott fenn, lamellaris scleraplasztikát végeztünk: lokális anaesthesiában a beteg scleraterületek felszínéről a kötőhártyaszigeteket gondosan eltávolítottuk, majd a kötőhártyát felpreparáltuk a felső áthajtásig, illetve a külső zugig. Liodurából (Braun-Melsungen) pontosan akkora csíkot szabtunk ki, ami a limbusig érve fedte a beteg sclerarészt a 1/2 XIIh és IVh közötti területen. Az implantátumot az ép sclerához 10/0 Prolen varratokkal rögzítettük, majd a kötőhártyán a limbussal párhuzamosan Schulek-féle segédmetszéseket ejtve igyekeztünk annyi kötőhártyát nyerni, hogy azt a limbusnál húzásmentesen rögzíthessük. A széli részeket az ép kötőhártya felé Vicryl U-varratokkal lehorgonyoztuk. A posztoperatív időszakban csak helyi Garasone szemcsepp kezelésben részesítettük a beteget. 1 évvel a műtét után a betegnek fájdalmai nincsenek, a műtéti terület békés, a Liodura kötőhártyával fedve jól látható (2. ábra).
