Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-03-01 / 1. szám
Szemészet, 129 (1992) 11-12 A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikája (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Keratoconjunctivitis limbi superioris (Superior Limbic Keratoconjunctivitis) Damjanovich Judit A szerző nőbetegen észlelt „superior limbic keratoconjunctivitis” esetét ismerteti. A betegség leírása a magyar szemészeti irodalomban még nem szerepel, így elnevezésként ajánlja a felső limbus keratoconjunctivitis nevet. Kódszavak: keratoconjunctivitis limbi superioris, kryoapplikáció Superior limbic keratoconjunctivitis A case of a woman with superior limbic keratoconjunctivitis is reported for the first time in the Hungarian literature. Hungarian name is recommanded by the author. Keywords: keratoconjunctivitis limbi superioris, cryoapplication Bevezetés A kórképet Theodore és Thygeson írták le 1961-ben és nonprogresszív trachomának tartották (14, 15, 19, 20). Az angol nyelvű irodalomban „superior limbic keratoconjunctivitis” néven azóta alig több mint 100 esetet közöltek. Esetismertetés P. G.-né 42 éves nőbeteg 1989 szeptemberében érkezett klinikánkra. Másfél éven át kezelték jobb szemét, először conjunctivitis acuta, majd chronica, illetve később keratitis herpeticának tartott elváltozások miatt. A beteg szeme szúr, ég, időnként rövid ideig rosszabbul lát. A korábbi kezelések során szubjektív panaszai nem csökkentek. Visusa mindkét szemén teljes, a látótér, színes látótér ép, CFF: 42,42. A védőszervek és könnyszervek épek, Schirmer 16,16/4 min.; T: 17,17 Hgmm, a napi ingadozás max. 4 Hgmm volt. A felső tarsalis kötőhártya vérbő, bársonyos. A bulbaris conjunctiva felső felén, főként középen, conjunctivális és episclerális érágak haladtak a limbus felé. A limbusvonal nem volt látható, először úgy tűnt, mintha a szaruhártya felső szélén ereződés indult volna meg. A réslámpa nagyobb nagyításával láthatóvá vált a limbusra mintegy „ráhengeredő” bulbaris kötőhártya (ábra). Mind a felső bulbáris, mind a tarsalis conjunctiván fluoresceinnel, Rose-bengallal festődő apró foltok mutatkoztak. A szaruhártya felső harmadában ugyancsak festődő apró foltok, illetve filamentumok jelentek meg a hámban, naponta többször ugyanazon a helyen. Ezzel egyidejűleg - a hám borzoltsága miatt - a beteg látásromlásról panaszkodott. (A szaru hámjában jelentkező festődő pontok, filamentumok betegünkön fél óránál tovább egyszer sem mutatkoztak.) Az érintett cornea terület hipesztéziás volt. Egyéb eltérést nem tapasztaltunk. A jellegzetes klinikai kép alapján a betegséget keratoconjunctivitis limbi superiorisnak tartottuk, amit megerősített a conjunctiva kaparék vizsgálata is. A beteg kivizsgálása során az ionértékek (Na+, K+, СГ) normálisak voltak, ugyancsak a vércukorszint: 4,6 mmol/1, fiziológiás enzimértékeket találtunk (AP, GGT, GPT, GOT, LDH és CK). A fehérvérsejt, vörösvértest-szám, illetve a kvalitatív vérkép kóros eltérést nem mutatott. A góckutatás negatív eredménnyel zárult, a vénás vérből végzett Leptospira-, Brucella-, Toxoplasma-, Toxocara-tenyésztés ugyancsak negatív volt, immunkomplex-emelkedést nem találtunk. A conjunctivaváladék ismételt tenyésztése során apatogén törzsek tenyésztek ki. A conjunctiva mosófolyadék Adeno-, ill. Herpes-vírus tenyésztése is nevatívnak bizonyult. Könny vizsgálatokat is végeztünk (bár irodalmi adatok hiányában összehasonlítást tenni nem tudtunk), plazminaktivitást nem találtunk, a plazminogén aktivátor szintje emelkedett volt az epitélsejt-destrukció jeleként. Koponya, sella, Rheese rtg. felvételek, ill. a hasi ultrahang elváltozást nem mutatott. Superior limbic keratoconjunctivitis: a felső bulbaris, conjunctiva felső felén, főként középen conjunctivális és episclerális érágak haladnak a limbus felé. A limbus ezen a területen nem látható, a kötőhártya eltakarja. A vizsgálatok és a típusos klinikai kép alapján egyértelműen keratoconjunctivitis limbi superiorist állapítottunk meg, ezért pajzsmirigyvizsgálatokat is végeztünk. A pajzsmirigy normális tapintatú, thyreoiditisre utaló anamnézis, tünetek nem voltak. PBI (protein bound iodine - a fehérjéhez kötött, a plazma organikus jódtartalmát képviselő jód) 390 nmol/1. T3-szupressziós-teszt normális. A pajzsmirigy szcintigrammja eltérést nem mutatott. Betegünk esetében tehát nem a pajzsmirigy-elváltozáshoz társuló, hanem az ismeretlen etiológiával rendelkező formáról volt szó. Az irodalomban említett terápiás próbálkozásoknak megfelelően betegünk helyileg múkönnyet, kortikosteroidot, antibiotikumot kapott. A 0,5%-os ezüstnitrát-oldat a szubjektív tüneteket enyhítette, néhány nap alatt a pontszerű festődő foltok eltűntek, kihagyását követően azonban órákon belül jelentkeztek mind a szubjektív, mind az objektív tünetek.
