Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-12-01 / 4. szám
142 Szemészet, 128 (1991) 8. ábra: A subepitheliális erek környezetében elhelyezkedő sejtekben monocyta immunopozitivitás látható (ABC-technika, 320 X). Megbeszélés Az acne rosacea szemészeti tüneteit először Artl írta le 1864- ben (1). Duke-Elder leírása szerint a betegség manifesztálódhat a szemhéjakon, a conjunctiván és a corneán (5). Esetünkben a betegség általunk végigkísért 13 esztendeje alatt minden jellemző megbetegedés előfordult: blepharitis, hordeolosis, chalasiosis, conjunctivitis, majd keratitis. A recidiváló szaruhártya-gyulladások következtében hegesedéssel járó, a látást jelentősen rontó, vascularizált leucoma alakult ki. Újabban Lemp és mtsai (13) felhívták a figyelmet a kórkép keratoconjunctivitis sicca-val való együttes előfordulására. Saját esetünkben is sikerült kimutatni a könnytermelés csökkent voltát az utolsó vizsgálat alkalmával. Ez azonban a recidiváló gyulladások következménye is lehet. A betegség gyógyításának kezdetén konzervatív kezelés ajánlott, mely általánosan alkalmazott tetracyclin, valamint lokálisan alkalmazott corticosteroidból és antibioticumból áll (2,5,7,12). A látást rontó, kiterjedt homályok esetén szaruhártya-átültetés ajánlott. Lamellaris transplantációt először Katavisto végzett 1947-ben (9), hasonló beavatkozásról azóta más szerzők is írtak (10). Az átültetés formája függ a homály nagyságától és stromalis mélységbeli kiterjedésétől. Esetünkben a leucoma elfoglalta a szaruhártya centrumát, hozzá felületes és mély erek haladtak. Ezért perforáló keratoplasztika műtétet tartottunk indokoltnak, számítván arra, hogy a Descemet-membrán előtti stromarészek is bőségesen tartalmaznak ereket. Ezt a feltételezésünket a szövettani vizsgálatok alátámasztották. A keratitis rosacea patológiája csak a század 30-as éveitől ismert. Duke-Elder kézikönyvében leírja, hogy a patológiai elváltozások nem specifikusak, a stroma krónikus gyulladásos sejtekkel beszűrt. (5). Saját vizsgálataink megerősítik azt a megállapítást, hogy a keratitis rosacea hisztopatológiája megegyezik más gyulladások szöveti képével. A lymphocyták beáramlása után a hegesedés jeleként kollagénrostokat termelő fibroblasztok jelennek meg (22). Immunhisztokémiai vizsgálataink alapján azonban egyéb következtetéseket is levonhatunk. A monocyta immunspecifikus reakció szerint ezen sejtek elsősorban a stroma felső harmadában foglalnak helyet. A monocyták ereződés nélkül is képesek a széli hurokhálózat ereiből a stroma lamellái közé bevándorolni, ahol fagocitáló tevékenységük révén a szaruhártya szöveti leépítésében vesznek részt. A monocyták szerepét a cornea sebgyógyulásában más szerzők is hangsúlyozták (16,18,19). A marcophag-monocyta tevékenységgel egy időben megkezdődik a fibroblasztok aktivitása. Nagyszámú fibroblaszt jelenlétére utal a vimentin immunpozitív sejtek megjelenése a szaruhártyában. A fibroblasztok két úton kerülhetnek a stromába: vagy a cornea saját keratocytái aktiválódnak vagy az erekkel bevándorolnak. A mesenchymalis eredetű sejtekre jellemző vimentin immunexpresszivitás véleményünk szerint a sejtek aktív tevékenységére utalhat, ugyanis normális körülmények között paraffinba ágyazott anyagon a szaruhártya keratocytái nem mutatnak vimentin pozitív reakciót (17). Az endothelium sejtjeiben normálisan jelen lévő vimentin immunpozitivitás viszont egyes sejtekben éppen a degeneratív folyamatok előtérbe kerülésével szűnhet meg (11). Érdekes képet mutatott a fibronektin immunexpresszivitása. A fibronektin nagy molekulasúlyú glycoprotein, mely a kötőszövet mátrixában és a vérplazmában egyaránt előfordul (6,20). Elsősorban fibroblasztok és endotheliális sejtek termelik, de macrophagok felszínén is található fibronektin receptor (3). Jelenlétüket egyes epitheliás sejtekben is leírták, újabban cornealis epithelsejtekben is kimutatták (4). Az általunk alkalmazott poliklonális antitest mind a plazma, mind a celluláris fibronektin kimutatására alkalmas. Plazma fibronektin jelenlétét jelzi az erek lumenében található immunpozitivitás. Az epitheliumsejtek fibronektin-tartalma valószínűleg a hámsejtek fokozott adhézióját segíti elő. Ez kompenzációs mechanizmus lehet a hámleválasztást elősegítő intra- és extracelluláris oedema eseteiben. Nem tudtunk magyarázatot adni a fibroblasztok fibronektin negatív, vagy igen mérsékelt immunreakciójára. A kollagénrostok egyes területein található pozitivitás arra utalhat, hogy a sejtekben (elsősorban a fibroblasztokban) csekély szintű fibronektin-termelés mégis folyik. Hasonló módon nem tudtuk magyarázni az érendothel specifikus Faktor VIII. antigén negatív immunreakcióját a teljes mélységében erezett corneán. Lehetséges, hogy a cornea ereződése folyamán az endothelsejtek Faktor VIII. expresszivitást nem mutatnak, de elképzelhető az is, hogy az antigén kimutathatósága elvész a sejtek corneastromába kerülése után, vagy degeneratív folyamatok előtérbe kerülésével (15). Irodalom 1. Artl: Kiin. Mbl. Augenheilk2, 329 (1864). cit. Duke-Elder: System of ophthalmology. Vol. III. Diseases of the outer eye. Part I. Conjunctival diseases. 537. old. Henry Kimpton, London, 1965. 2. Bartholomew R S, Reid В J, Cheesbrough M J, Macdonald M, Galloway N R: Oxytetracycline in the treatment of ocular rosacea: a double-blind trial. Br J Ophthalmol 66, 386 (1982). 3. Bevilacqua N P, Amrani D, Mossesson M W, Bianco C: Receptors for coldinsoluble globulin (plazma fibronectin) on human monocytes. Exp Med 153, 42 (1981). 4. Chia-Fwu L, Yue В Y, Robin J, Sawaguchi S, Sugar J: Immunohistochemical studies of Peters’ anomaly. Ophthalmology 96, 958 (1989). 5. Duke-Elder: System of ophthalmology. Vol VIII. Diseases of the outer eye. Part I. Conjunctival diseases. 534. old. Henry Kimpton, London, 1965. 6. Hynes R O, Yamada К M: Fibronectins: Multifunctional modular glycoproteins. J Cell Biol 95, 369 (1982). 7. Jenkins MS, Brown S I, Lempert S L, Win-
