Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-12-01 / 4. szám
140 Szemészet, 128 (1991) és stromalis homályok láthatók. Temporalisan IX óra irányában hasonló, de kisebb kiterjedésű elváltozás észlelhető, rajta hámhiányos terület. A csarnok tiszta, iris normális, pupilla fényreakciói megtartottak. Fundus ép. Bal szem: a conjunctiva hyperaemiás. Szaruhártya sima, csillogó. Iris, pupilla normális, fundus ép. Mindkét oldali conjunctivaváladékból Staphylococcus aureus tenyészett ki. Kezelésünk után (Erythromycin szemcsepp) távozáskor visusa mindkét oldalon korrekcióval 1,0 lett. 1984-ben bal oldali corneáján a jobb oldaliéhoz hasonló elváltozások jelentek meg. Klinikánkra legközelebb 1990 áprilisában került felvételre. Látóélessége korrekcióval jobb szemén 0,1, bal szemén 0,9 volt. A fentebb leírt corneahomályok jobb oldalon már a szaruhártya centrumát is elérték (1. ábra). A lokális anaesthesiával elvégzett Schirmer-próba eredménye alapján a basalis szekréció mindkét oldalon csökkent. A gyulladásos alapon kialakult secunder degeneráció, a recidiváló epithelium eróziók és jelentős látásromlás miatt jobb szemén 1990. április 19-én perforáló keratoplasztikát végeztünk. Anyag és módszer Az eltávolított 7,5 mm átmérőjű szaruhártyakorongot hisztokémiai és immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáltuk. A vizsgálandó anyagot formaiinban fixáltuk, majd paraffinba ágyaztuk. A rutin hisztológiai Haematoxylin-eosin (HE) festésen kívül perjódsav-Schiff (PÁS), toluidinkék (pH: 1,3; 3,2) pikrosziriusz és dimetilmetilénkék (DMMK) hisztokémiai reakciókat végeztünk. A toluidinkék-, pikrosziriusz-, DMMK-reakciókat polarizált fényben vizsgálva is értékeltük. Immunhisztokémiai módszerekkel fibronektin, vimentin, Faktor VIII. antigén és monocyta-macrophag (Dakopatts, Dánia) sejtek kimutatást végeztük. A fibronektin az extracelluláris matrix egyik glycoprotein komponense; a Faktor VIII. antigén az éreredetű endothelsejtekben található; a vimentin pedig mesenchymális eredetű sejtek markere. A paraffinba ágyazott anyagokon a poliklonális fibronektin antigén detektálására az indirekt immunperoxidáz reakciót alkalmaztuk. Deparaffinálás után az endogén peroxidázgátlás szobahőmérsékleten 20 percig történt abs. methanol és hidrogénperoxid keverékének felhasználásával. Az aspecifikus fehérje gátlása szobahőmérsékleten 30 percig 10%-os humán albuminnal történt. Primer ellenanyagként antihumán fibronektin reagenst használtunk 1:200-as hígításban, +4 °C-on egy éjszakán át. Peroxidázzal jelölt secunder reagensként humán anti-nyúl immunglobulint alkalmaztunk 1:500-as hígításban szobahőmérsékleten 50 percen át. A reakció előhívása diaminobenzidin-tetrahydrochloriddal (DAB) történt szobahőmérsékleten, 5 percig. Monoklonális ellenanyagot használtunk a vimentin, a monocyta, a Faktor VIII. kimutatására. Az immunhisztokémiai reakció streptavidin-biotin peroxidáz technikával történt. Deparaffinálás után 3x5 perces foszfát puffer (PBS) öblítést, majd endogén peroxidázgátlást végeztük. A primer ellenanyagot 1:100-ban hígítottuk és +4 °C-on egy éjszakán át inkubáltuk a metszeteket. Majd a biotinizált anti-egér immunglobulinnal 1:500-as hígításban szobahőmérsékleten 45 percig kezeltük az anyagot. A peroxidázzal jelzett streptavidin-biotin komplexet hasonló körülmények között vittük fel a tárgylemezekre. A reakció vizualizálása szintén DAB chromogennel történt. Negatív kontrollvizsgálatok a primer ellenanyag kihagyásával készültek. Eredmények Betegünket rendszeresen ellenőrizzük klinikánkon, gyógyulása zavartalan volt. A donor-szaruhártya tiszta, látóélessége 7 hónappal a műtét után korrekcióval 1,0 (2. ábra). 2. ábra: V. P. 52 éves férfi beteg szeme 7 hónappal a műtét után, közvetlenül varratszedést követően. 3. ábra: Egyenetlen vastagságú corneahám, subepithelialis pannusszerú szövettel. A stroma masszívan erezett, az érlumenek körül krónikus lobsejtek láthatók. (HE, 160 X) Az eltávolított szaruhártya hisztopatológiai jellemzőit az alábbiakban foglalhatjuk össze. Az epithelium irreguláris lefutású, vastagsága egyenetlen, sejtsorainak száma 2-8 között változik (3. ábra). Az eltávolított szövetdarab középső részéből származó metszeteken a hám helyenként hiányzik: helyét hyalinosan elfajult hegszövet foglalja el. A környező részeken lévő hámsejtek többsége degenerált, a basalis sejtekben oedema látható. A Bowman-hártya a legtöbb metszetben destruált, helyét a stroma felső részét is elfoglaló pannusszerú szövet tölti ki. A stroma az eltávolított corneadarab középső részein elvékonyodott, a széli területeken normális. A kollagénlamellák vékonyabbak a normálisnál, közöttük - főleg a középső részeknek megfelelően - krónikus gyulladásos sejtekből álló beszűrődés látható. A különböző nagyságú lymphocyták mellett egyes területeken számos fibroblaszt is megfigyelhető. A stroma minden rétegében, de főként subepithelialisan és a Descemetmembrán előtti területeken különböző átmérőjű érlumenek találhatók, bennük vörösvértestekkel. Az erek közül a krónikus lobsejtek száma nagyobb, mint a stroma többi részében (3. ábra).
