Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)

1991-09-01 / 3. szám

102 Szemészet, 128 (1991) különböző beavatkozások, például a dexametazon hatásának tanulmányozására. Az emberi lamina cribrosa extracellularis mátrixának tanulmányozásával (molekuláris biológiai és szö­vettenyésztési módszerekkel) kimutatható, hogy az életkorral az I. és IV. típusú kollagén mennyisége folyamatosan nő, a la­mina cribrosa rigiddé válik, a magas nyomásnak kitett lamina cribrosában a IV. típusú kollagén mennyisége növekszik, az elasztikus rostok mennyisége csökken. Ezen jelenségek alátá­masztják azt a hipotézist, hogy a glaukómás excavatiót nemcsak a látóideg axonjai számának csökkenése, de a lamina cribrosa extracellularis mátrixának változásai is okozzák. Majomkísér­letben kimutatták, hogy a maculában emelkedett szemnyomás következtében a nagy ganglionsejtek pusztulnak el elsősorban. Japánban a 40 év feletti lakosság, 3,5%-a glaukómás, alacsony tensiojú glaukóma 1,9%-ban fordul elő, főként nőkön, a bete­gek felénél cardiovascularis betegség volt kimutatható, gyakori volt a bradycardia, a carotisok kóros elváltozása a canalis opti­cus intracraniális nyílásának magasságában. Ullrich J. oculoos­­cillodynamográfiával alacsony tenziójú glaukómában a retinalis és ciliaris diasztolés perfúziós nyomás alacsonyabb volt, mint az egészséges szemfenéken. Nyitott zugú glaukómában rádiófrek­venciás módszerrel kimutatható a chorioidea megvastagodása. A szem kóros véráramlása glaukómában krónikus ischémiából és vénás stasisból tevődik össze. Krasnov súlyos látótérkiesés esetén a sclera-csatorna átvágásával, a látóideg műtéti dekomp­­ressziójával próbálta a keringési zavart csökkenteni. A glaukó­ma diagnózisának javítása, érzékenységének növelése szem­pontjából ígéretesek a látóidegfő morfometriás adatainak sta­tisztikai elemzésével, a látóidegfő nyomástoleranciájának vizs­gálatával végzett tapasztalatok. Állatkísérletben a szembe ülte­tett, műanyag lencsébe épített kapacitív rezonátor és a fejen el­helyezett érzékelő (pl. szemüvegkeretben?) folyamatosan jelzi a szemnyomást. A nyitott zugú glaukóma a corneoscleralis trabeculum és a lá­tóideg betegsége. Az igazi konzervatív kezelés: a trabeculum biológiai aktivitását növelő szerek alkalmazása lesz a jövőben. A béta-receptorgátlók helyi alkalmazása igen kiterjedt a glau­kóma konzervatív kezelésében. A szipózium a béta-receptor­­gátlókkal kapcsolatban, mint napjainkban a világirodalomban is, főként a helyileg adott béta-blokkolók haemodynamikai ha­tásával foglalkozott. A laser Doppler velocitometer birtokában emberen is vizsgálhatók a retina bizonyos keringési paraméte­rei és úgy tűnik, hogy az ezekre való hatás a különböző béta­blokkoló szerek és a béta-blokkolók alkalmazásának ideje sze­rint is változik. így érthetők bizonyos, a szemnyomás csökken­tésétől független hatások. Keresik a szemnyomásra még éppen hatásos béta-blokkoló koncentrációt és cseppentési gyakorisá­got: ennek a munkának a helyi és általános mellékhatások csök­kentése miatt van jelentősége. A kardioszelektív betaxolol hosszú idejű (3 éves) alkalmazásáról is beszámoltak, krónikus obstruktiv tüdőbetegségben szenvedő betegeken: a tüdő- és szívműködést nem rontotta. Általános vélemény volt a szimpó­ziumon, hogy a szemnyomást műtéttel, és/vagy konzervatív úton tartósan 15-16 Hgmm alá kell csökkenteni, mert különben a magas tensiojú glaukómából „normális” vagy „alacsony” ten­siojú glaukóma lesz és a látótér romlása tovább folytatódik. Zárt-szűk zugú glaukómában a lencse extracapsularis extrac­­tiója és a hátsó csarnok lencse beültetés csökkenti a lencse-bul­­bus téraránytalanságot és javítja a csarnokvízelfolyás anatómiai viszonyait. Új filtrációs műtét a más módon nem csökkenthető magas szemnyomás kezelésére: az elülső csarnok és a v. angula­ris közötti shunt. Gonio trabecularis fejlődési rendellenesség esetén veleszületett glaukómában a goniotomia és az ab interno és ab externo trabeculotomia nagy százalékban hatásosak. Élénk vita folyt a cataracta és glaukóma együttes megoldásá­ban a cataracta extractio + műlencsebeültetés és filtrációs mű­tét egy ülésben („kombinált” műtét), vagy egymást követő megoldásának („szekvencionális” műtét) előnyeiről. Mindkét megoldásnak voltak pártolói és ellenzői, nagy statisztikai érté­kelések szerint hosszú távon a szemnyomást mindkét fajta kb. egyforma százalékban normalizálja, illetve a posztoperatív ke­zelések napi száma kb. azonos mértékben csökkent. A látóéles­ség a kombinált műtétes csoportban 50%-ban, az ún. szekven­cionális műtéti csoportban pedig 40%-ban volt jobb vagy egyenlő 6/12-el, 12 hónappal a műtéti beavatkozás után. Össze­hasonlították a kombinált műtét eredményeit különböző glau­­kómafajtákban is (nyitott zugú és zárt zugú glaukóma, pseu­­doexfoliatios és pigmentglaukóma): a műtéti eredményekben csak elhanyagolható különbségek voltak, a nyitott zugú glaukó­más betegek szorultak a napi legtöbbszöri konzervatív kezelés­re. A laser-téma keretében az egyes laser-fajták eredményeit hasonlították össze az eddig már „konvenciális” glaukómaelle­­nes műtéti kezelési fajtákban, azonban a hangsúly a corpus ci­liare külső vagy belső destructioján volt. Klinikai vizsgálatokkal keresik a legmegfelelőbb laser-fajtát, valamint a processus cilia­­risok atrophizálásának optimális technikai feltételeit. Külön kiemelték, hogy a laser-kezelés során a lencse, a ciliarisokon koagulációs nekrózist, a hámrétegek fregmentációját és a sejtek egymástól való elkülönülését lehetett megfigyelni. Foglalkoz­tak a laser-sclerotomia lehetőségeivel is. Volt olyan vélemény is, hogy krónikus zárt zugú glaukómában a laser iridectomia végzése meggondolandó, mert a kezelések számát nem befolyá­solta és a pupilláris blokk megoldása nem biztos, hogy hat az egyéb kórokozó tényezőkre is. Főként akkor hatástalan, ha túl későn végezzük. A londoni Moorfields Szemkórház munkacso­portja foglalkozott azzal a kérdéssel, mi az előnyös, a glaukó­­makezelést műtéttel kezdeni, vagy a konvencionális utat követ­ni nyitott zugú glaukómában (konzervatív kezelés-Haser -»-bulbust megnyitó műtét). Felhívták a figyelmet arra az eddig elhanyagolt tényre, hogy a hosszas konzervatív kezelés a bulba­­ris kötőhártya elváltozását, hegesedését okozza, ami a későbbi műtéti eredményt befolyásolhatja. Határozottan ellene vannak a „maximális” konzervatív kezelésnek. Vizsgálataik szerint a kezelés kezdése műtéttel nagyobb sikerszázalékot eredménye­zett, mint a fordított sorrend. Foglalkoztak a műtét utáni hyper­­filtrációval, a hypotomiát követő maculopathiával és az állapot kezelésével. Több előadás foglalkozott és élénk vitát váltott ki a különböző implantatumok (ún. setonok) kialakításával, a mű­téti technikákkal, indikációkkal, műtéti eredményekkel, komplikációkkal. Megegyeztek, hogy súlyos, egyébként kezel­hetetlen glaukómákban alkalmazzák egyelőre, a legjobb ered­mény szemnyomás szempontjából nyitott zugú glaukómában, a legrosszabb pedig kongenitális glaukómában volt. A hegesedés gátlására 5-fluorouracilt alkalmaznak egyre kiterjedtebben, azonban ennek komplikációi is egyre több klinikust foglalkoz­tatnak. A kiváló színvonalú poszterek szintén a már felsorolt té­mákkal foglalkoztak. Az egyedüli magyar közlemény a Buda­pesti I. Sz. Szemklinikáról bemutatott poszter volt, amely a cor­­neo-scleralis trabeculum és a sclera kötőszöveti, vascularis és idegenrost változásait mutatta be abszolút neovascularis glau­kómában. A szimpózium szervezése kitűnő volt, egymás munkáját fi­gyelemmel kísérő glaukómakutatók találkoztak, hiszen csak így volt lehetséges a szerteágazó és gyakran még kialakulóban lévő témakörökben egymás munkáját értékelni és ebből a gya­korló klinikus számára a tanulságokat összegezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom