Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
Szemészet 127. 129—134. 1990. A Szent-Oyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) Retrolentalis membránok hisztopatológiai MOHAY JUDIT, SÜVEGES ILDIKÓ és PELLE ZSUZSANNA Koraszülött gyermekek vaksági statisztikáiban vezető helyen szerepel a retinopathia praematurorum (ROP) V., heges stádiuma, melyben a már korábban kialakult fibro vascularis szövetszaporulat a hegesedés stádiumába jutva, vaskos, lencse mögötti membrán képződéséhez vezet [17]. Miután ez a membrán a vascularis és avascular is retina határáról indul ki, zsugorodásával maga után húzza a retina perifériás részét, tractios ablatiot okozva [11]. Az 1987-ben bevezett nemzetközi osztályozás szerint a ROP V. stádiumában elkülöníthető leválás-típusokat a tölcséres ablatio ultrahangvizsgálattal meghatározható alakja szabja meg [13]. A vitreoretinalis sebészeti módszerek fejlődése lehetővé tette, hogy elöl nyitott, hátul zárt tölcséres leválások esetében lensectomiával kombinált vitrectomiát végezzünk. A vitrectomia célja a lencse mögötti heges membrán eltávolítása, a retinaleválás megszüntetése. Hisztopatológiai vizsgálatainkkal választ kerestünk arra a kérdésre, hogy a membránt milyen sejtek és extracellularis komponensek alkotják, ezek honnan származnak, valamint, hogy a membrán hisztológiájából tudunk-e következtetni a folyamat súlyosságára, fennállásának időtartamára, a betegség prognosisára. Anyag és módszer Vizsgálatainkat ROP V. stádiumában végzett, open sky vitrectomia alkalmából eltávolított retrolentalis membránokon végeztük, amelynek hátsó felszínéhez a retina különböző nagyságú területen tapadt. A vizsgálati anyagok száma 12, amelyből 10 vitrectomia, 2 enucleatio után került vizsgálatra. A koraszülöttek születési súlya 760—1300 g között ingadozott, többségük (8 eset) 1000—1100 g volt. A betegek életkora a műtét időpontjában 6 hónaptól 18 évig változott, többségük 10—21 hónapos volt (8 eset). A vizsgálandó anyagot formaiinban fixáltuk, majd paraffinba ágyaztuk. Metszetek vastagsága 8—20 у között változott. Rutin hisztológiai festéseken kívül hisztokémiai, polároptikai, immunhisztokémiai reakciókat végeztünk. Hisztokémiai reakciók voltak: Alciánkék, PÁS, Toluidinkék 1,5 pH és 3,2 pH mellett. Polároptikai reakcióként phenolt és picrosiriust alkalmaztunk, valamint a toluidinkék-reakciókat keresztezett polárok mellett is értékeltük. Immunhisztokémiai vizsgálatokat indirekt immunperoxidase módszerrel végeztünk paraffinba ágyazott anyagon. Primer ellenanyagként antihuman fibronectint, S—100 protein, Faktor VIII-t, desmint, vimentint, glia-fibril-Immunhisztokémiai reakciók és lokalizációjuk I. táblázat Fibronectin S—100 protein Faktor VIII desmin vimentin glia fibrilláris savanyú protein (GFAP) LeuMl extracelluláris matrix protein Müller-sejt ér eredetű endothelsejt izomsejt mesenchyma eredetű sejtek (pl. fibrocyta, kivéve izomsejt) glia-sejtek macrophag-monocyta sejtek 129
