Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-05-01 / 2. szám
20 21 /. /. ábra. Az óriás elektromágnes karakterisztikája. F —mágneses vonzerő (G), T — távolság (mm) 2. ábra. Toldalékkal ellátott kézi elektromágnes karakterisztikája 3. ábra. Permanens intraocularis mágnes karakterisztikája Sokáig úgy tűnt, hogy a pars plana vitrectomia megoldotta a kérdést. Mivel a nem mágnesezhető, de feltétlenül eltávolítandó — pl. réz — idegentesteket korábban is (rendszerint a Neubauer-féle) idegentestfcgó csipesszel távolították el, kézenfekvő volt a gondolat, hogy hasonló műszereket használjanak a vasszilánkok kivételére vitrectomia során is. A csipeszeket a könnyebb kezelhetőség és a nagyobb biztonság érdekében többen módosították. Megjelent a szilikongumi-borítású [9] és a gyémántporréteggel ellátott csipesz [10], a visszahúzható kosár három fogókarommal [11] stb., gyakorlatilag bármilyen alakú-anyagú-nagyságú idegentest eltávolíthatóvá vált. Hosszú éveken át mi magunk is ezen eszközök valamelyikét használtuk. Eredményeink lényegesen javultak [12], de az idegentestek kiemelése időigényes és nagy gyakorlatot igénylő manőver maradt, ugyanis: — a legtöbb idegentest szabálytalan alakú, ezért megragadása nem egyszeri * Ha nem sikerül az ideális helyen és módon megfogni, vagy a csipeszt rosszul választottuk meg, az idegentest kipattanhat a csipesz pofájából, annak minden másodlagos következményével; — az idegentest legtöbbször a legnagyobb átmérőjével kerül a sclerasebhez, amit ezértfeleslegesen hosszúra kell méretezni. Rendkívül kockázatos olyankor meghosszabbítani a sebet, amikor az idegentest már a csipesz pofái között van; — nagy a retina megsértésének veszélye akkor, ha az idegentestet az ideghártya felszínéről kell felemelni. 124
