Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-05-01 / 2. szám
Szerettünk volna ezért olyan módszert alkalmazni, ami a tényleges extractiót technikailag könnyebbé és biztonságosabbá tenné. Ekkor akadt a kezünkbe egy közlemény [3] a permanens, intraocularis mágnesekről. Állandó mágneseket azért nem alkalmaztak a huszadik századi szemészeti gyakorlatban, mert ezek a mágnesek nem felelnek meg a Lancaster szabálynak: „Ha egy mágnes nem képes egy 1 mm átmérőjű acélgolyót súlyának ötvenszeresével 20 mm-es távolságból vonzani, vagy egy kézimágnes az acélgolyóval kontaktusba kerülve azt a súly ötezerszeresével vonzani, a mágnes szemészeti célra nem alkalmazható” [13]. Nincs szükség viszont ekkora vonzóerőre akkor, ha magát a mágneses pólust visszük be a szem belsejébe! Egy 1 mm-es átmérőjű acélgolyó fel- és kiemelésére 5 g-nál kisebb erő is elegendő. Ha pedig az idegentestet a mágnessel végig kontaktusban tartva távolítjuk el, a secundaer incarceratio veszélye nem áll fenn. Az első permanens, intraocularis mágnessel 1981 végén, egy miami-beli kórházban távolítottak el sikeresen egy 6,5 mm hosszú acélrepeszt a hátsó pólusból. A műszerek több változata készült el azóta, így ezzel reméltük megoldani problémánkat. Sajnos, a feltaláló levélben erősítette meg, hogy eszköze kereskedelmi forgalomban nem kapható — így saját megoldást kellett keresnünk. Sikerült olyan — Sm-Co — mágneshez hozzájutnunk, amelynél erősebb nincs a világon. Teljesítménye 25 MGÖe, ami hússzorosa egy közönséges ferritmágnesének. Amíg Parel mágnese [14] 1,6 mm átmérőjű, és 150 mm hoszszú volt, a miénk azonos átmérő mellett mindössze 3,5 mm hosszú. Parel mágnesét évente újra kell mágnesezni, mivel vonzóereje kb. 15%-kal csökken, a mi mágnesünk ereje nem csökken az idővel. További óriási előnye a Sm-Co mágnesnek, hogy anizotóp: a térerő tehát a mágnes tengelyének meghosszabbításában maximális, míg annak mentén minimális. A gyakorlatban az operatőr így nem kell, hogy oldalirányú vonzással számoljon, vagyis kizárt annak lehetősége, hogy az idegentest előre nem tervezett mozgást végezzen. A térerő előrefelé is meredeken csökken: 2 mm-es távolságban gyakorlatilag a nullával egyenlő, 1 mm-re a mágnestől kezd érdemivé válni, és igen erőssé válik direkt kontaktus esetén (3. ábra). Ha tehát egyszer a mágnes magához vonzotta az idegentestet, kizárt annak elvesztése. ЩШШ1 llllllll! li!l|l!H Iflllli НИШИ lifllül! llllllll! шипи Hifiim oi ! 1 2 3 ü 5 ! & 7 00 1 9 4. ábra. Saját permanens, intraocularis mágnesünk fényképe; mellette a méretek szemléltetési céljából egy vonalzó. Az eszköz teljes hossza 90 mm, súlya 11,9 g. Az intrabulbaris rész átmérője 1,8 mm, az extrabulbarisé 6 mm. A mágnes az intrabulbaris rész legdistálisabb 3,5 mm-ét alkotja, de csak a csúcsa van szabadon, egyebütt tok veszi körül. A mágnes szabadon álló végét vékony aranyréteg borítja, az esetleges toxikus hatások kivédése céljából. A külső rész rovátkái garantálják a csúszásmentességet 125
