Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

kumokat adtunk. A perforáció helye elhegesedett, a széli cornea kivájulás megmaradt (3. kép). A beteget azóta is, egy éven túl ellenőrizzük; látása teljes, állapota nem változott.

Másik betegünk 66 éves nő, akinek RA betegsége 12 éve ismert; emiatt egy ideig Cuprenil, Delagil, Tauredon kezelést kapott, 6 éve kortikoszteroid terápiában részesül; felvételekor napi 1,5 tabl. Prednisolont szedett. A krónikus polyarthritistől elnyomorodott betegnek súlyos osteoporosisa is volt. Bal oldali scleritise miatt kb. 1 hónapig kortikoszteroid kezelést kapott. A sclerán temporálisan felül fájdalmas duzzanat keletkezett, amiből gennyszivárgást észleltek; antibiotikus kezelésre átmenetileg javult, majd a sclerafolyamat progressziója mellett & corneán széli infiltrátumok jelentek meg. Ekkor a beteget osztályunkra helyezték. Átvételkor a bal szem váladékos, könnyező, fénykerülő, erősen vérbő volt. Az inhártya a temporalis felső kvadránsban konfluáló nekrotikus csomókból állt, amelyen át előboltosult kékes színnel az uvea. A corneában széli beszűrődés, hátlapján praecipitatumok voltak, a csarnokban Tyndall-jelenséget észleltünk. A pupiliaris szél szabad volt. Egyebek kezdődő cataractától és arterioscleroticus szemfenéki elváltozásoktól eltekintve épek voltak. Laboratóriumi leletei közül We 55 mm/ó, Gamma latex + + + +, Waaler-Rose 0, CRP 256, WBC 10,4; vizeletben fehérje halványan opaleszkált, üledékben 15—20 vörösvértest volt. A kötőhártyáról végzett bakteriológiai vizsgálat eredménye steril volt. A folyamat antibiotikus, roboráló és enyhe pupillatágító kezelésre megnyugodott. A sclerában kialakult óriási hiány (4. kép) fedésére szájnyálkahártyát használtunk, ami más betegünknél már jól bevált [44]. A műtét után néhány nappal infiltratum jelent meg a cornea széli részén, ami tovább haladt a centrum felé és a periférián is; megjelenése helyén pedig sekély fekély alakult ki (5. kép). Az elváltozás az alkalmazott helyi és általános kezelés ellenére körkörössé vált; ekkor blepharorraphiát végeztünk. A beteg fájdalmai megszűntek; a folyamat további alakulását még nem tudjuk megítélni, mert a blepharorraphia feloldására még nem került sor.

A cornea előzőekben ismertetett megbetegedése számos kérdést vet fel. Legfontosabb a kórokok tisztázása, illetve az eredményes kezelés módja. A cornea állományának túlnyomó többségét collagén alkotja; ennek szétesését kollagenáz és egyéb proteolitikus enzimek felszaporodása magyarázhatja

5. kép. Cornealis infiltratum és fekély a scleritis necrotisans fedése után

61