Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

2. Az Ammon-jelek négy irányban lehetnek nyitottak: jobbra, balra, fel, le. A vizs­gált személy a tőle 10 méterre levő tv képernyőjén megjelenő jelre reagál egy kar kí­vánt irányú elmozdításával. A 10 m-es távolságra a megkívánt látószögértékek miatt van szükség. Az egymás után felvillanó villák nyitottságának irányát szintén egyenle­tes eloszlásból vesszük [17, 18J. Ezáltal kiküszöbölhetjük a betanulás veszélyét. A vizsgálati személyt terhelő (bemenő, feldolgozandó) entrópia várható értéke: H (x)=log2 4=2 bit. A VTT három alapvető részből áll: Először: megmérjük az egyszerű szenzomotoros reakcióidőt (ERI). A vizsgált a 0,6 visusértékű Ammon-jelre a kar elmozdításával válaszol. Egymást követően, a négy iránynak megfelelően, több mérést végzünk, majd átlagolunk, s szórást számí­tunk. Másodszor: meghatározzuk a mono-, illetve a binoculáris visust. A villákat különböző irányokba nyitottan, véletlenszerűen, többször jelenítjük meg. Amennyi­ben a helyes válaszok száma felülmúlja a helytelenekét, ügy a program az eggyel ki­sebb ábrával (0,1-del nagyobb visusértékben) folytatja az előbbi kísérletet. Abban az esetben, ha a fenti feltétel két alkalommal nem teljesül, a sorozat megáll, és a Kettesy­­féle vizsgálótábla utasítása szerint, lineáris interpolációval meghatározzuk a látóéles­séget, amit egy tizedesre kerekítünk [20]. Ezzel kiküszöbölhetjük a szimuláció, illetve disszimuláció lehetőségét, hisz a prog­ram csak akkor folytatódik, ha a vizsgált személy a felvillanójelek túlnyomó többségé­re helyesen válaszolt. Harmadszor: a VT mérését a maximális binoculáris látóélességnek megfelelőnél eggyel nagyobb Ammon-jellel, rögzített vizsgálati körülmények (konstans fény- és kontrasztviszonyok, azonos napszak stb.) mellett végezzük. Az egymást követő teszt­jelek száma kettőszáz. Ezt 20-as csoportokra bontva meghatározzuk az OCRI-t, vala­mint a hatásfokot, ami az alábbiak szerint történik: A program a kísérlet során méri az ün. választásos reakcióidőt. Segítségével meghatározható az OCRI, ügy mint a válasz­­tásos és az egyszerű reakcióidők különbsége. Az OCRI felhasználásával kiszámíthat­juk a VT-t, ami az egységnyi OCRI alatt feldolgozott információt jelenti bit/s-ban. Emellett megkaphatjuk még a vizuális ingerekkel kiváltott motoros tevé­kenység hatásfokát is, amely a vizsgált egyén által feldolgozott összes és a készülékkel kiadott teljes vizuális információ viszonya (hányadosa). A 20-as csoportokra kapott paramétereket átlagoljuk, szórást számítunk. Minderre azért van szükség, mert így jól nyomon követhetjük a VMK dinamikus változását egy adott időközön belül. Számítógépes programunk menü technikával dolgozik (II. táblázat). II. táblázat A VTT végrehajtásának menete A. Adatbeírás F. Binocularis visus B. Gyakorlás G. VT-Teszt c. ERI H. Képernyő D. Jobb szem visusa I. Nyomtató E. Bal szem visusa J. Mágneslemez A rendszer fontos tulajdonsága, hogy a B-tól a J-pontig teljedó szakaszokat sok­szor megismételhetjük, aminek különösen az ERI esetében van nagy szerepe, hiszen lehetőség nyílik a tesztelés során tetszőleges helyen való megállapítására. Lehetséges a mérési jegyzőkönyv monitoron történő megjelenítése, kinyomtatása, tárolása. A tesztelés előtt ismertetjük az eljárás célját, lényegét, menetét, s azonos mértékű gyakorlást biztosítunk mindenki számára. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom