Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

Szemészet 126. 47—54. 1989.

Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatának közleménye

Vizuális teljesítményteszt (VTT)

GRÓSZ ANDOR, BAGÁNY MIHÁLY, KOVÁCS SÁNDOR

Napjainkban a gyorsuló élet- és munkaritmus egyik fő jellemzője, hogy az egyént rövid időintervallumon belül mind több vizuális információ éri. Ez különösen éles formában jelentkezik a bonyolult munkatevékenységek végzése során. Előtérbe kerül az úgynevezett operátori munka, amelyet az ember — munkaeszköz, munka tárgya — munkavégzés környezete rendszerben levő tényezők szoros kapcsolata, kölcsönhatása jellemez [24].

így a vizuális teljesítményt nemcsak a szem anatómiai, optikai, valamint funkcionális épsége határozza meg, hanem ezen egység egyéb alkotóelemei is. Ebből adódóan a szemészeti pályaalkalmassági vizsgálatok, s a prognosztikai jellegű minősítések alkalmával (gépjárművezetőknél, pilótáknál, sportolóknál stb.), a strukturális-funkcionális értékelés mellett, figyelembe kell venni a látószerv vizuális munkavégző képességét (VMK) is. Mivel az általános klinikai gyakorlatban a szemet, a látópályákat és a látási központot csak nyugalomban (statikusan) vizsgálják, ezért szükséges egy olyan dinamikus oftalmoergonómiai módszer bevezetése, amellyel a látást munkavégzés közben kimerítéses-terheléses eljárással nyert vizuális teljesítmény alapján tudjuk értékelni.

A VMK mérésénél két alaptételből kell kiindulni:

1. A VMK mérését a szervezet általános pszichofiziológiai állapotától izoláltan nem lehet elvégezni.

2. A szem anatómiai, fiziológiai és optikai paramétereit tekintve gyakorlatilag egyforma, egészséges személyek esetében is különböző a VMK mértéke.

A vizuális munkavégző képesség (VMK) és a vizuális teljesítmény (VT) fogalma

A VMK fogalmát számos szerző [3,12,13,22, 23] próbálta meghatározni. Legáltalánosabban Volkov, V. V. [23], aki szerint a VMK olyan munkateljesítmény, amit csak bonyolult vizuális — motoros és vizuális — szenzoros feladatok elvégzése eredményez. Szomov, E. E. [22] már konkrétabban definiált, amikor a VMK-tazagy és a szem együttműködési eredményeként tekintette, azaz képességként, melynek segítségével az operátor specifikus, vizuális — analizáló munkát hajt végre a munkaidő bármely periódusában, jelentős hibaszázalék nélkül, meghatározott időegységen belül.

A mi felfogásunk szerint a VT a VMK számszerű kifejezése egy adott, általunk rögzített vizsgálati módszerrel [7].

Kogan, A. I. a VMK meghatározására szolgáló vizsgálati eljárásokat két alapvető csoportra osztotta [15]:

1. Közvetett értékelési metodikák (optiko-fiziológiai vizsgálatok, vizuális információfeldolgozó képesség rögzítése stb.).

2. Empirikus módszerek.

Segítségükkel a VMK-t közvetlenül, a munka termelékenységének foka (pl. az operátor által az egész munkanap során elkövetett hibaszám és a komfortérzés állandósága) alapján értékelik.

Avetiszo V, E. Sz. és Rozenblum, J. Z. összefoglalták a VMK mértékének (VT) meghatározására alkalmas modern módszerek oftalmoergonómiai követelményeit [1]. Ezek a következők:

— Az időtényező bevezetése.

— Dinamikus tesztek széles körben való felhasználása.

47