Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
— A látószervet megterhelő elemek alkalmazása. — A „tiszta” szemészeti vizsgálatok kombinálása pszichológiai jellegű eljárásokkal, vagyis áttérés a VMK mérésére (fényerősség — kontraszt — színérzékelés, a látás időparamétereinek meghatározására stb.). Mivel a VT rögzítésére egységesen elfogadott metodika nincs, ezért azt a célt tűztük ki, hogy kidolgozzunk egy elveiben űj, a kor színvonalán álló, egyszerű, pontos, gyors és informatív vizsgálati eljárást, mely alkalmas a VT és a látószerv funkcionális kifáradásának objektív mérésére, továbbá a VMK-ra jellemző néhány paraméter meghatározására. A tesztelés során, ha leegyszerűsítve is, de szerettünk volna imitálni bizonyos operátori teendőket (pl. a kabinban ülő pilóta munkáját). Tesztünk segítségével lehetőséget kívántunk biztosítani a látóélesség olyan pontos meghatározására is, ami eleve kizárja a szimulációt és a disszimulációt. Munkánk kapcsán felhasználtuk a szakirodalomban elszórtan közölt, a televíziós és számítógépes technika ilyen irányű alkalmazására utaló adatokat [4,5,6,8,9,10,11, 17, 20]. Gordin, A. B. [6], 1972-ben zárt tv-láncot hozott létre, s a képernyőn kivetített tesztábrák alkalmazásával értékelt alapvető látásfiziológiai funkciókat és a vizuális feladatok végzése során fellépő kifáradás mértékét. Flocks, M. [4,5 ], tv-készüléken tesztekkel végezte el a visus, valamint a látótér tömeges meghatározását. A Snellen-elvnek megfelelően betűket jelentetett meg, illetve a centrális fikszációs ponttól számítva 25°-ig bezárólag néhány fényjelet villantott fel azonos időben. így a készülék előtt ülők otthon határozhatták meg a látóélességüket és látóterüket. 1978-ban HidegJ. és mtsai [8,9,10] hordozható, kisméretű műszert szerkesztettek — BALATON elnevezéssel —, amellyel többek között mérni lehetett a vizuális ingerre adott válasz esetén az egyszerű és összetett reakcióidőt, az információ feldolgozó-képességet stb. A készülék hasznosnak bizonyult az első közös szovjet—magyar űrrepülés kapcsán, a repülőgépvezetők, sportolók orvosi minősítése során. Huber, Ch.[ 11 ] a visus, a színlátás és az astigmia mértékének meghatározásához Apple II számítógéphez kapcsolt színmodulátort, valamint videomonitort használt. A vizuális teljesítmény teszt (VTT) leírása A VTT lényege az, hogy rögzített körülmények között a binoculáris látóélesség meghatározása után, a vizsgált személyre jellemző maximális visusnak megfelelő nagyságú Ammon-jelnél eggyel kisebb értékű optotyp segítségével olyan adatokat nyerünk, mint a látóélesség, az egyszerű reakcióidő (ERI), az opticocorticalis reakcióidő vagy döntési idő — (OCRI), a VMK hatásfoka s mértéke (VT), amelyek az adott periódusban jellemzik az egyén VMK-ját [2]. Az 1., 2. és 3. ábrákon a VTT vizsgálati sémája, illetve a teszt elvégzéséhez szükséges hardverelemek láthatók. Ezek a következők: — 1 db Commodore—64 típusú számítógép (C—64) — 1 vagy 2 db. C—1541 típusú mágneslemezes meghajtóegység — 1 db kisképernyós, fekete-fehér tv-készülék — 1 db ellenőrző monitor — 1 db mátrixnyomtató — 1 db négy irányba mozgatható kar. A fentieket működtető szoftver, az általunk kidolgozott program, amelynek legalapvetőbb szolgáltatásait az alábbiakban foglaljuk össze: 1. A program a tv képernyőjén a Kettesy-féle Optotypi decimales táblázat szerint 0,6-től 1,3 visus értékig Ammon-jeleket állít elő fehér alapon fekete formában [21]. Ezeket a C—64 segítségével ELEKTRONIKA 408 D tv-készülék fehér-fekete képet adó, 15 cm-es átlójú képernyőjének centrumában jelenítjük meg (3. ábra). A megjelenített kép fénysűrűség- és kontvasztviszonyai nagymértékben befolyásolják a jelek felismerhetőségét. Ezért a vizsgálati körülmények reprodukálhatósága érdekében 48
