Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-08-01 / 3. szám
Az irodalmi összefoglalók [2—6,8,9,11,12] és saját tapasztalataink alapján az ultrahangos szemtengelyhossz mérés hibaforrásai a következők lehetnek: 1. Az ultrahang mérőnyaláb iránya (vonala) nem esik egybe a vizsgált szem optikai tengelyével. így általában a valóságosnál rövidebb bulbushosszt kapunk, kivéve, ha az ultrahang nyaláb nem merőleges beesése miatt a retina echo annyira lecsökken, hogy helyette a sclerára mérünk. Ilyenkor a mért tengelyhossz a valóságosnál hosszabbnak mutatkozik. Az optikai tengelytől eltérő tengely mentén való mérést eredményezhet a helytelen műszerbeállítás és mérőfej irányzék, a beteg megfelelő kooperációjának hiánya, a vizsgált szem anatómiai szabálytalansága, vagy intraoculáris patológiás folyamat, amely az ultrahang haladási irányába esik. Bonyolultabb módszerek (fixálófény, mérőfejbe beépített visustábla stb. [3]) alkalmazása nélkül is ez a hiba kiküszöbölhető, illetve minimalizálható, ha az echotüskék maximalizálására törekszünk, megfelelő vizsgálati paraméterek (erősítés) beállításával, és a mérőfej irányának olyan változtatásával, hogy az merőleges legyen a corneára, a lencse felszíneire, és a retinára. 2. Ha a mérés alatt nyomás éri a bulbust, az annak alakját és méretét megváltoztatja. Ez a hiba különösen a kontakt mérési eljárások során léphet fel, amikor a mérőfej érinti és applanálja a corneát, de ritkán előfordulhat a vízelőtétet hordó kagyló erősebb megnyomásakor is. Ez a hiba elkerülhető, ha nem gyakorolunk nyomást a bulbusra, amelyhez a vízelótétes módszer, vagy ún. soft probe alkalmazása nyújthat garanciát. 3. Egyéb beállítási hibák: a cornea vagy a retina echoja nem esik a megfelelő mérési zónába; kontakt módszernél a nullponthibával kell számolni; vízelőtét alkalmazásakor levegőbuborék lehet a cornea előtt, hamis felszínt adva; a cornea mérőfejhez való túlzott közelsége miatt a mérőfej initiális echoi elfedhetik a cornea echoját. 4. Leolvasási, értékelési hibák: A mozgó monitorképen való mérés pontatlan. Amely készüléken a kép nem merevíthető ki, pontos eredmény csak a képernyő fényképezése és fotóról való értékelése révén várható. Lényeges a mérőkészülék kalibrációja és az ultrahang törőközegként eltérő teijedési sebességének figyelembe vétele. Ez utóbbi probléma megoldására a modernebb készülékekbe automatikus alakfelismerő és idő-távolság átszámító programot építenek be. Összegezve kísérletes és klinikai vizsgálatunk tapasztalatait és az irodalmi adatokat azt állapíthatjuk meg, hogy digitális A módszerű echobiometriával legalább 0,1 mm pontosságú, jól reprodukálható távolságméréseket tudunk végezni. A jelenleg forgalomba kerülő digitális jelfeldolgozású készülékek mérési pontossága a rutin szemészeti diagnosztika és biometria igényeit kielégíti. Összefoglalás A szerzők a Cooper Vision Digital В System IV ultrahangkészülék pontosságát vizsgálták teszt tárgyon és emberi szemek tengelyadatainak mérése során. A teszt tárgyon végzett mérések pontossága meghaladta a 0,05 mm-t, és az eredmény független volt a vizsgáló személytől. A 102 emberi szemen élőben végzett ismételt mérések szórásainak átlaga 0,1 mm volt a szemtengelyhossz és 0,05 mm az elülső csarnokmélység és a lencsevastagság vonatkozásában. A vizsgálat eredményei a digitális echobiometria pontosságát és jó reprodukálhatóságát igazolták. Végezetül a szerzők tárgyalják az echobiometria lehetséges hibaforrásait. IRODALOM: 1. BertényiA. . Intraocularis daganatok ultrahang diagnosztikája. Kandidátusi értekezés. Budapest (1980). — 2. BertényiA.: Echoophthalmográfia. In: Újabb eredmények a szemészetben. 1985/1. kötet. Budapest, 7—47 (1985). — 3. Coleman D. LizziF. L., Jack R. L.: Ultrasonography of the Eye and orbit. Chapter III. Ultrasonic Biometry. Lea & Febiger, Philadelphia, 91—141 (1977). — 4. Delmarcelle Y., LuyckxJ., MichielsH. .Biometrics. In: VliegerM. (Ed.): Handbook of Clinical Ultraso-157
