Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 2. szám
Nagy előnye a polyetilén csövekkel szemben lényegesen lágyabb, hajlékonyabb volta, így abszolút fiziológiás szemhéj- és canaliculusállásnál mehet végbe a gyógyulás, következésképpen a Hanselmayer, valamint Oggel által említett, az esetek 2/3-ában észlelt m. sphincter puncti lacr. sérülés is jobban elkerülhető [25, 30]. Osztályunkon Unterkircherrel szemben nem a csövet, hanem egy vezető fonalat húzunk át a malacfarok szondával a canalicusokon és e körül, ennek irányításával csúsztatjuk be a 0,6—0,7 mm külső átmérőjű szilikoncsövet, melyet orvosi célra szolgáló szilikonmasszából hazai ipari segítséggel állítottunk elő (2. ábra), majd a fonalat megkötve az tartja helyén a csövecskét a gyógyulásig. Önmagában a könnycsövecskék kisínezése és a bőrvarratok nem mindig biztosítják a helyes szemhéjállás visszanyerését, másrészt Busse szerint funkcionális „restenosishoz” vezet, ha a nyálkahártya folytonossága hiányzik, vagy a pumpáló izomzat működése kiesett. Ezért célszerű a sínezésül szolgáló anyag felett az anatómiai felépítés szerint előbb a canaliculuscsonkokat 2—3 atraumaticus „7—8/0”-as varrattal vagy megfelelő vékony biosuturával vég a véghez egyesíteni, majd az izomréteg egyesítését elvégezni, és csak ezután a bőrszint, ill. kth.-i felszín adaptációját. Ha a rétegeket nem jól adaptáljuk, később csavarodás, hegesedés, szűkülés hozhat létre funkcionális elzáródást. Minél közelebb helyezünk el varratot a könnyponthoz, annál vékonyabbat alkalmazzunk. Nehéz hozzáférhetőség és kis méretek miatt érdemes sokszor e rétegeket adaptáló varratokat előbb mind behelyezni, és csak azután csomózni meg őket megfelelő sorrendben. Egyik esetünk 9 nappal a sérülés után — már sok sarjszövetképződéssel — duzzadt, gyulladásos környezetű sebbel került műtétre (1. ábra). A szemhéj teljes vastagságára kiterjedő szakadásból eltávolítva a sarjszövetet és szennyeződéseket, hiába történt fenti elvek szerint az ellátás, a tehermentesítő varrat minőségének elégtelensége miatt az 5. napon a seb szétnyílt és csak újabb — a lig. canti med.-hoz vezető — nem felszívódó „U” varrat behelyezésével tudtuk biztosítani a helyes szemhéj állást. A tarsustól a lig. canti med.-hoz vezető — a szemhéj helyes állását és feszességét biztosító — kötőszöveti rostok funkciójának helyreállítása és ezzel együtt a punctum lacrimale bemerülésének biztosítása a könnytócsába feltétele annak, hogy a szemhéj teljes vastagságára kiterjedő szakadásoknál utólag a bőrszínt hege ne befolyásolja károsan a könnyelvezetést. Az utólagos korrekciós műtét általában már nehezebb is. A canaliculusok méreteire és ,,e” sebek hozzáférhetőségi nehézségeire tekintettel többnyire szükség van valamilyen optikai segédeszközre, mely nem kell feltétlenül operációs mikroszkóp legyen, hanem kiválóan megfelel valamelyik 2—5-szörös nagyítást biztosító sztereomikroszkóp-szemüveg[27], esetleg homloklupe is. A tartós szondaként alkalmazott anyag benthagyásának idejét az irodalomban 2—12 hét között adják meg. Ezt befolyásolja a ,,sínező” anyag minősége, mennyire elviselhető a paciens számára, mennyire kényelmetlen, ill. esztétikus. A korai eltávolításokat nyilván a merevebb anyagú szondák indokolják [3, 6, 8, 16, 18, 25, 29]. Meyerratlcen szerint az eredmények nem a szonda bentiétének időtartamától függenek. A Johnson-féle ezüstszonda vagy a canaliculo-nasalis intubatiók fonalai, ill. csövei — mivel az arcon és homlokon rögzítve szembeötlőek — esztétikai okokból késleltetik a munkába állítást, vagy gyakori egyéb komplikációt okozhatnak [6, 34, 35]. Veirs műanyag pálcikája kozmetikáikig sokkal előnyösebb, de csak egyszerű esetekben alkalmazható. 67
