Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Három, herpeses szaruhártya gyulladás diagnózissal klinikánkra utalt beteg szemelváltozásait nem herpeses gyulladás, hanem sicca syndroma okozta. Előzőleg hosszú időn át nem javult állapotuk a vírus ellenes kezelésre, azonban az addigi kezelés abbahagyása után, műkönny adására a szaruhártya mindhárom esetben néhány nap alatt behámosodott, a gyulladásos tünetek megszűntek. Az adatokat a VI. táblázat mutatja. Megbeszélés Beteganyagunkban a csökkent könnytermelés és a herpes okozta szaruhártya gyulladás közti összefüggést vizsgáltuk, kerestük az elhúzódó szaruhártya gyulladások okát és a terápiás lehetőségeket. Betegeink között mind normál, mind csökkent könnytermelés esetén a férfiak száma nagyobb volt, 71% ill. 56,1%, a két arány közötti különbség azonban nem szignifikáns. Lényeges különbség mutatkozott azonban a két betegcsoport életkor átlagában (38,8 ill. 58,6 év), ami azt a tényt támasztja alá, hogy idősebb korban gyakoribb a könnytermelés csökkenése. A szaruhártya gyulladás különböző megjelenési formájának gyakoriságában mutatkozó mérsékelt fokú eltérés azt mutatja, hogy a csökkent könnytermelés lényegesen nem befolyásolja a herpeses szaruhártya gyulladás megjelenési formáját. A csökkent könnytermelésű betegeinkben gyakrabban észlelt kiújulás felveti azt a lehetőséget, hogy a könnytermelésben bekövetkezett károsodás hajlamosít a herpeses szaruhártya gyulladás kiújulására, a folyamat azonban csak tendencia jellegűnek tekinthető. Csökkent könnytermelés esetén a herpeses szaruhártya gyulladás gyógyulása elhúzódik, melynek oka eddig még nem tisztázott. Nem eldöntött, hogy a könny összetételének megváltozása, vagy a csökkent könnytermelés miatt keletkező cornea hám károsodása okozza-e a gyógyulás elhúzódását. Már Ellen Regan 1950-ben kimutatta, hogy Sicca-syndromában csökkent a könny lizozim tartalma, amit azóta többen Bijsterveld (1969), Gillette, Allensmith (1980) és mások megerősítettek. Eylen és mtsai (1977) herpeses szaruhártya gyulladás esetekben vizsgálták a könny lizozim szintjét, mely vizsgálataik szerint szignifikánsan kevesebb volt mint egészséges kontroliokban. Ezen adatok alapján feltételezhető lenne, hogy a könny összetételének, pl. lizozim tartalmának megváltozása okozná Sicca-syndromás betegekben a herpeses szaruhártya gyulladás elhúzódását. Vizsgálataink szerint azonban műkönny adása önmagában szignifikánsan megrövidíti a gyógyulási időt, amely tény arra mutat, hogy a cornea hám károsodása késlelteti a herpeses szaruhártya gyulladás gyógyulását csökkent könny termelés esetében. A könny pótlásának jelentőségét támasztja alá az a megfigyelésünk, hogy a csökkent könnytermelés megállapítása után megkezdett műkönny kezelés lerövidíti a gyógyulási időt, eseteinkben átlagosan 4 nap alatt behámosodott az addig gyógyulási hajlamot nem mutató szaruhártya. Egy 8 éves fiú betegünk könnytermelése — előzőleg történt mész sérülés következtében — csökkent volt. A kialakult keratitis dendritica a második recidiva után 31 napig nem gyógyult meg, műkönny adására azonban a szaruhártya 7 nap alatt behámosodott. A sérülés után kialakult herpeses szaruhártya gyulladás jobb gyógyulási hajlama feltételezhetően avval magyarázható, hogy a szaruhártya hámfosztottsága miatt kevésbé súlyos fertőzés után is kialakul a herpeses szaruhártya gyulladás klinikai képe, és mert a cornea regenerációs hajlama nem csökkent, a hámosodás hamarabb bekövetkezik. Ha azonban csökkent könnytermelésű betegben alakul ki sérülés után herpes corneae, a szaruhártyahám károsodása miatt a gyógyulási idő műkönny adása nélkül elhúzódik. Két csökkent könnytermelésű betegünkben a sérülés után kialakult herpeses szaruhártya gyulladás 23 illetve 21 nap alatt 27
