Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 3. szám
Szemésze I125. 145—14». I98S. Az Orvostovábbképző Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Brooser Gábor egyetemi tanár) közleménye Cornea dekompenzáció műlencse beültetés után HATVANI ISTVÁN A műlencse beültetésnek hazánkban nincsenek széleskörű hagyományai, bár Galli [4] már a hatvanas évektől kezdve végzett ilyen műtéteket. Meg kell említenünk, hogy a beavatkozásnak voltak és vannak ellenzői is. A műtét és a posztoperatív szak valóban kockázatokkal járhat, de a betegek egyre fokozódó érdeklődését a szakmai ellenérvek sem állíthatják meg. A sikeres műtét olyan előnyöket biztosít, amit más módon nem lehet elérni (Vörösmarthy [7]). Ennek az optikai szempontból ideális rehabilitációnak előre látható és kivédhető komlikációi, de késői, előre nem látható szövődményei is lehetnek. Úgy gondoljuk, hogy az egyik lencse implantáción átesett betegünk posztoperatív bonyodalmainak feltárásával és a megoldás ismertetésével hozzájárulunk ahhoz, hogy eddigi tudásunk további tapasztalatokkal bővüljön. Esetismertetés T. Gy.-né 73 éves beteg 1985 áprilisában kétoldali szürkehályog miatt más intézetben jelentkezett felvételre műlencse beültetését kérve. A lencsét a beteg magával vitte. Az elvégzett rutinvizsgálatok alkalmával kontraindikációt nem találtak. Részletes szemészeti vizsgálat után — beleértve a szaruhártya vastagságának mérését is — a műtétet előbb a jobb, majd fél óv múlva a bal szemen is elvégezték. Mindkét szembe McGhan-típusú elülső csarnoklencse-implantáció történt. A jobb szem műtétje nem tervezett extracapsularis extractió volt, a bal lencsét intracapsularisan vonták ki. Korrigált vizus távozáskor: 5/10, illetve 5/5. A jobb szaruhártya 8 hónappal, a bal 4 hónappal később dekompenzálódott. Vizus: 1 m. o. u. c. c., 5/50 c. c. Ekkor a beteget szaruhártya-étültetés céljából klinikánkra utalták. Felvételi status: O. D.; Könny- és védőszervek épek, halvány conjunctiva. Felül a limbusban 10/0-ás csomós corneoscleralis varratok. A szaruhártya hámja ödémás, а centrumban bullák vannak. A stratum proprium corneae megvastagodott, semitransparens. Kifejezett Descemet-redők látszanak. Csarnok mély, tiszta, benne függőleges helyzetű lábakkal rögzült zárt hurkú műlencse. A pseudophakos sehol sem érintkezik a corneával. Praecipitatumok sem a lencsén, sem a cornea hátsó felszínén nem láthatók. Az iris színe, rajzolata megtartott, a pupilla kerek, centrális, reagál. Felül szabad basalis coloboma. A pupilla területében vízszintesen húzódó megvastagodott tokmaradék. Glicerincseppentés után gonioscopia: A csarnokzugba ágyazódott lencsehurkok előtt erezett kötőszövet van, máshol a zug szabad. Egyenletes visszfény nyerhető, de a fundus nem vizsgálható. Szemtenzio: 16 Hgmm. O. S.: A bal szem állapota a secundaria kivételével lényegében egyezett a jobb szemével. Az elváltozások enyhébbek voltak, a műlencse hurkai viszont jobban be voltak ágyazódva. Bár a pseudophakos nem érintkezett a corneával, mégis arra gondoltunk, hogy közvetett szerpe lehetett a keratopathia kifejlődésében, ezért az eltávolítás mellett döntöttünk. Arra számítottunk, hogy a cornea regenerálódik. Ekkor még nem sejtettük, hogy a zugba nőtt lencsehurkok kiszabadítása milyen nehézségeket rejt magában. Először a jobb szem műtétjére került sor (1986. márc.). A csarnokot alsó corneális metszésből nyitottuk meg, hogy a mélyen benőtt lencsehurkokat ki tudjuk praeparálni. Felül olyan áthidaló synechiákat láttunk, melyek azt a látszatot keltették, hogy a lencsét lefelé húzva majd tompán szétválnak. A csarnok megfelelő mélységét Healonnal biztosítottuk. A lencse alsó hurkának teljes kiszabadítása után várakozásunkkal szemben, felül a zugi képletek annyira vongálódtak, hogy a synechiákat alulról felnyúlva, intravitrealis ollóval kellett átvágnunk. A vérzést a Healon jól csillapította. 145
