Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

kintve hasonlít a fluoreszceinéhez, tehát az üvegtestben minden irányban közel azonos mértékű. Ugyanakkor az üvegtestből túlnyomó részben előrefelé távozott és nem hátra, a retina felé. Ügy látszik, hogy a retina jelentős akadály a FITC-dextrán diffúziójának útjában, amit jelez, hogy a nyúl üvegtestben lévő FITC-dextrán koncentráció csökkenésének gradiense a hf részből, tehát a retinával szomszédos üvegtesti részből indul ki és halad előrefelé. Az üvegtestbőli eliminációja kevesebb, mint tizedrésze a fluoreszceinének, és ezzel párhuzamosan a t50 is több, mint tízszerese. Szent-Györgyi egyik üvegtesttel foglalkozó közleményében (1913) hivatkozott Stilling megfigyelésére, mely szerint az üvegtestben bizonyos „belső csatornák” a környezetükhöz képest gyorsabb diffúziót engednek meg. E megfigyelést kísérleteink során nem tudtuk megerősíteni, de cáfolni sem.

A szemorvosi gyakorlatban széles körben használatos terápiás beavatkozások, mint pl. az üvegtestbe juttatott, vagy a parabulbárisan alkalmazott gyógyszerek farmakokinetikája napjaink aktuális problémája. Eredményeink közlésével ezek eredményesebb értékelését kívánjuk elősegíteni.

Összefoglalás

Különböző molekula nagyságú fluoreszcein és FITC-dextrán (moh súly: 70 000) permeabilitását és diffúziós képességét vizsgálták nyúl szemekben in vivo. Megállapították, hogy:

1. Mind a kisebb molekulájú fluoreszcein, mind a FITC-dextrán az üvegtestben bár eltérő mértékben, de azonos arányban permeál az üvegtest közepéből minden irányba.

2. Az üvegtestből a fluoreszcein mind hátrafelé (a retina felé), mind előre felé közel azonos mértékben távozik (Kv= 0,2/óra), a FITC-dextrán eliminációja viszont hátrafelé jelentősen akadályozott (Kv-e 0,02/óra).

3. A sclera felszínéről a csarnokvízbe gyorsabban diffundált a fluoreszcein, mint az várható volt az ínhártya permeabilitása alapján. A festék gyorsabb bejutása a sclerán keresztüli preformált járatokon, perivascularis réseken át történhet. Mind ezeket figyelembe kell venni, amikor parabulbáris térbe, vagy az üvegtestbe juttatott gyógyszerek, anyagok farmakokinetikáját vizsgáljuk.

IRODALOM: 1. Adler, F. H.: The physiology of the eye. St. Louis, 1959. — 2. Bill, A. : Arch. Ophthalmol. 74, 248 (1965). — 3. Kitano, S., Nagataki, S. : Invest. Ophthalmol. Vis. Sei. 27, 998 (1986). — 4. Maurice, D. M. : Exp. Eye Res. 2, 33 (1963). — 5. Maurice, D. M. : J. Physiol. 2121, 43 (1972). — 6. Palestine, A. O., Brubaker, It. F. : Invest. Ophthalmol. Vis. Sei. 21, 542 (1981). — 7. Polgár J. : Az ínhártya jelentősége a szem nedvkeringésében. Kandidátusi értekezés (1977). — 8. Polgár J., Málnási Zs., Hajas K., Latzkovits L.: Szemészet 114, 231 (1977). — 9. Stilling, J.: Graefes Arch. f. Ophthalmol. 15, 300 (1869). — 10. Szent-Györgyi A.: Szemészet, 50, 162 (1913).

Pl. nojirap, K. Xaflaui: rtpoHUKHoemue ißAyopectfUHa e cmeiCAoeudHOM meAe u nepe3 CKAepy

B SKCnepHMeHTax in vivo Ha rjia3ax kpojihkob aBTopbi nccaeflOBajm npoHnuaeMOCTb h AH(jxj)y3H0HHyio cnocoÖHOCTb (juiyopecuHHa h FI IC-aeKCTpaHa (moji. Macca: 70 000), wvieioigHx MOJieKyjibi pa3Horo pa3Mepa. noKa3ann, mto:

1. KaK (juiyopecuHH, HMerouiHü MeHbinyio MoneKyny, TaK h FIIC-neKCTpaH, xotb h b pa3H0ft ereneHH, ho b ouHHaicoBon nponopmm npoHHKaioT H3 cepeflHHbi cTeKuoBHflHoro Tejia no Bceivi HanpaBJieHHUM.

2. M3 CTeKJioBHgHoro Tena (juiyopecmm KaK Ha3ag (no HanpaBJieHHio k cemaTKe), TaK n Bnepea yaajmercn npmviepHO b o/mHaKOBon cTenemi (Kv = 0,2/naca), ajiHMHHauHH H<e geKCTpaHa no HanpaBnemuo k cemaTKe oneHb 3aTopMo>KeHa (Kv-=0,02/naca).

74