Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

Szemészet Vi4. II—T3. IDS?. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó, egyetemi tanár) közleménye Fluoreszcein permeációja üvegtestben és az ínhártyán keresztül POLGÁR JÓZSEF és HAJAS KATALIN A fluoreszceint mind a szemészeti klinikum, mind a kutató munka széles körben használja. Tulajdonságai révén diagnosztikai, farmakokinetikai, permeabilitási és diffúziós vizsgálatokhoz is előnyösen alkalmazható. Az utóbbi években az addig elterjedten használt fluoreszcein angiográfia, fluorimetria, sejtek festése stb. mellett mind gyakrabban alkalmazzák a vér-retina gát. valamint az üveg­­testi diffúziós viszonyok viszgálatához. Az üvegtest diffúziós, permeabilitási jellemzőinek kutatása mind inkább a figyelem előterébe került, s már az eddigi eredményeivel jelentősen elősegítette az üvegtest-retina sebészet fejlődését. Ezek mellett az ínhártya néhány tulaj­donsága sem hanyagolható el az üvegtest-retina sebészet gyakorlata során. Permeabilitására vonatkozó irodalmi adatok száma pedig kifejezetten kevés. Vizsgálataink célja, hogy fluoreszceint, mint kvantitatívan jól követhető anyagot használva tájékozódjunk az üvegtest és az ínhártya diffúziós, permea­bilitási viszonyai felől. Vizsgálati anyag és módszer In vivo vizsgálatainkat nyúl szemeken, az in vitro — ínhártya permeabilitási — vizsgálatokat marha szemeken végeztük. 1. Különböző nemű, szürke, 2,0—2,5 kg súlyú, 30 mg/kg Nembutallal altatott nyulak üvegtestjének centrumába juttattunk diasclerálisan 20 tű 1,0% tö­ménységű fluoreszcein (Merck; mól. súly: 330) oldatot, vagy 10%-os FITC- dextrant (Sigma; átlagos mól. súly: 70 000). Az irodalmi adatok (Palestine; 1981) alapján feltételezett körülbelüli egyenlő eloszlási állapot (equilibrium) beállása után, melynek időtartamát a fluoreszcein esetében 180 percben, a PITC-dextránéban 12 órában határoztuk meg, meghatározott időpontokban a nyulakat túlaltattuk és a szemeiket enucleáltuk. A szemeltávolítások időpont­jait a fluoreszcein és a PITC-dextrán eltérő permeációs sebességére figyelemmel határoztuk meg. Az üvegtestükbe fluoreszceint kapott szemeket az injekció adása utáni 180. percben és ezután 60 percenként enucleáltuk, míg azokat, me­lyekbe FITC-dextránt adtunk 12 óra után, majd 4 óránként. Az eltávolított szemeket azonnal folyékony nitrogénbe téve átfagyasztottuk. Ezután az átfa­gyasztott bulbusokat oly módon daraboltuk fel, hogy az üvegtest széli részeiből és a centrálisabb részéből is 2—2 elülső és 2—2 hátulsó darabkát nyerjünk, melyeket egyenként külön kémcsövekbe helyeztünk miután súlyukat megmér­tük. Ezt követően a kémcsövekbe a bennük lévő üvegtest darabkák súlyának 20-szorosát kitevő pH 7,8 foszfát puffert öntöttünk. E fürdőkben 48 órán át tartva az üvegtest darabokat, belőlük a festékanyag kioldódott. 10 percnyi centrifugálás (3000/perc) után a felülúszók fluoreszcenciáját mértük Opton fluoriméterrel. Egy-egy szem üvegtest je különböző részeinek fluoreszcein tar­talmát összehasonlítva következtettünk a festékanyag üvegtestbeli permeációs, vándorlási tulajdonságaira (8—8 nyúl). 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom