Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
a denaturációval szemben. A GSH-S-T esetében mind a totál, mind a specifikus aktivitás kifejezetten csökkent a katarakta előrehaladása során. Feltételeztük, hogy a normál lencsékben mért aktivitásértékeinket a post mortem autolízis befolyásolhatja. Ezért az I. csoportba tartozó lencsék esetében megmértük az enzimaktivitásokat ötórás inkubálást követően (II. táblázat). Eredményeink alapján az inkubálás nem okozott szignifikáns csökkenést az általunk vizsgált enzimek aktivitásában. Megbeszélés A GSH védőszerepe a különböző szövetek oxidativ megterhelése kapcsán jól ismert. Egyrészt direkt antioxidáns jellege miatt csökkenti a szabadgyökök szövetkárosító hatását [9], másrészt a GSH-P szubsztrátjaként résztvesz a toxikus lipoperoxidok redukálásában [3], A GSH depléció a különböző szövetekben egyértelműen fokozta a szabadgyökök iránti érzékenységet [2, 16], ezért feltétlenül lényegesek a GSSG-R aktivitásváltozásai a kataraktás lencsékben, mivel ez az enzim az oxidált glutationt egy lépésben redukálni tudja a NADPH rovására. A katarakta kialakulásának kezdeti stádiumában (I. csoport) a GSSG-R aktivitásának általunk mért növekedése enzimológiailag valószínűleg adaptív folyamatnak fogható fel, amit a lencsében a megváltozott szubsztrát viszonyok okozhatnak. Inkubációs eredményeink alapján a normál és kataraktás lencsék között mért aktivitáskülönbségek valós enzimológiai eltéréseket tükröznek (a normál lencsében a post mortem bekövetkező aktivitáscsökkenés elhanyagolható). Fecondo és Augusteyn szerint [8] a GSH-P és a szuperoxid dizmutáz aktivitása lényegesen alacsonyabb volt az előrehaladott szürkehályogos lencsékben, aminek fontos szerepet tulajdonítanak az oxidativ stressz kialakulása szempontjából. Saját anyagunkban is a GSH-P aktivitását szignifikánsan alacsonyabbnak találtuk a IV. csoportba tartozó lencsék esetében. A vizsgált enzimek közül a kataraktogenezis során a GSH-S-T aktivitása csökkent a legnagyobb mértékben. Ez az enzim különböző méregtelenítési reakciókban a merkaptursavak képzésében játszik fontos szerepet [10]. Saneto és mtsai [15] szerint az okuláris szövetekben a xenobiotikumok méregtelenítése miatt a GSH-S-T enzimnek lényeges szerepe van. Az enzim aktivitásának kifejezett csökkenése így hozzájárulhat az irreverzibilissé váló és a lencse elszürküléséhez vezető folyamatokhoz. Eredményeink alapján a mért enzimek totál és fehérjére vonatkoztatott specifikus aktivitása nem változott, mindig paralel a szürkehályog kialakulása során. Ezek a különbségek az egyes enzimek eltérő ellenállásából adódnak a denaturációval szemben. Az enzimek inaktiválódásának pontos oka még nem ismeretes, valószínűleg az állandóan változó só és víz koncentrációval, illetve az egyre fokozódó oxidativ megterheléssel lehet összefüggésben. összefoglalás A szerzők megvizsgálták a normál lencsében és az öregkori szürkehályog progrediálása során a glutation anyagcsere változásait. Az anyagcsere jellemzésére a következő enzimeket használták: glutation reduktáz (GSSG-R), glutation peroxidáz (GSH-P) és glutation-S-transzferáz (GSH-S-T). Eredményeik szerint a GSSG-R aktivitása szignifikánsan növekedett az öregkori szürkehályog incipiens stádiumában, ami valószínűleg kompenzatórikus elváltozásnak fogható fel. Az előrehaladott kataraktás lencsékben (Pirié szerint III. és IV. csoport) már mind a GSSG-R, mind a GSH-P és GSH-S-T aktivitások szignifikánsan csökkentek a normál kontrolihoz képest. 59
