Szemészet, 1987 (124. évfolyam, 1-4. szám)

1987-02-01 / 1. szám

5. ábra

6. ábra

7. ábra

15, 18, 26, 27, 29]. Ezek mindenre kiterjedő alapossággal tárgyalják a kérdést, és hozzájuk képest az utóbbi években napvilágot látott közlemények sem hoztak alapvetően újat. (Amiodaron symposium Bethesda, Maryland 1983.)

Pontosan leírták a corneális depositumok megjelenésének legkorábbi idejét (8 nap—2 hónap), helyét (infero-centrálisan az alsó és középső harmad határán az epitheliumban és talán a Bowmann membránban — a parenchyma mindig intact marad), növekedését, illetve a növekedés stádiumait is. Megfigyelték a növekedés stacioner voltát, vagyis, hogy az elváltozás a kezelés leállítása után is terebélyesedik egy ideig; és azt is, hogy csak egy bizonyos határig növekszik és a „steady state” állapot kialakulását követően már nem változik. Radioaktív micromódszerekkel meghatározták a corneális microdepositumok jódtartalmút. A pontformájú barnás opacitásokból álló, kezdetben többé-kevésbé

54