Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
Az I. táblázat 2. oszlopaiban az üvegtesti borússág következtében 0,4, 0,6, illetve 0,8-ra csökkent látóélesség melletti értékeket gyűjtöttük össze. Az I. táblázat 3. oszlopaiban a szemfenéki degeneratív elváltozások (degeneratio maculae luteae, retinopathiák, myopiás elváltozások következtében) 0,4, 0,6 vagy 0,8-ra romlott látóélesség melletti értékek szerepelnek. A II. táblázaton az 1. oszlopban olyan betegek adatait közöljük, akiknél teljes visus mellett incipiens cataractát állapítottunk meg. A betegek közül hétnél a szokásos széli vesszős homályokat találtunk minimális hátsókérgi elszürküléssel, három esetben viszont cataracta corticalis posteriori. A II. táblázat 2., illetve 3. oszlopában összehasonlítás céljából 10—10 hályogüveggel korrigált, teljes látóélességű kerekpupillás, illetve iridectomiával operált beteg adatait ismertetjük. A II. táblázat 4. oszlopában annak a 10 aphakiás betegnek a mérési adatai olvashatók, akiknél primaer, vagy secundaer műlencse implantatio történt. Három esetben Dannheim, három esetben Fyodorov Sputnik és négy esetben Shepard Universal típusú műlencsét ültettünk be. A betegeknél korrekció nélkül (két eset), vagy 2—3 dioptriás concav cylinderes üveggel (mindig simplex in vers astigmia miatt nyolc esetben) távolra teljes látóélességet sikerült elérni. Az utóbbiak (nyolc eset) korrekció nélkül közeire Csapody IV. visust produkáltak, ezért ezeknél közeli korrekciót az okulárba nem alkalmaztunk. A II. táblázat 5. oszlopában annak a 10 chronicus glaucomás betegnek a mérési adatait gyűjtöttük össze, akiknél műtét nélkül, csak szemcseppekkel sikerült az intraocularis nyomást normális szinten tartani. Mindegyiküknél szűk (1—2 mm átmérőjű) pupilla, teljes látóélesség, ép látóterek és tiszta lencse állott fenn. Megbeszélés Az alkonyat utáni, illetve éjszakai gépkocsivezetés különböző megvilágítási értékek mellett történik. Az éjszakai országúti közlekedés fényviszonyai a szem fényérzékenységének második, ún. mezopicus zónájában fekvő megvilágítási értékeknek felelnek meg [7], ami 0,03 candela/m2 és 0,003 candela/m2 értékek közötti felületi fényességet jelent. Ilyen körülmények között érvényesül a szembejövő járművek reflektorainak kápráztató hatása. A káprázás subjektiv tünetei (szemhéjgörcs, könnyezés stb.) mellett objektív tünetek is jelentkeznek, amelyek közül legfontosabb a látóélesség csökkenése. A szem káprázással szembeni érzékenységét több momentum befolyásolhatja; többek között növekedhet a káprázásérzékenység a törőközegek (szaruhártya, lencse, üvegtest) homálya, a pupilla abnormitása (pl. coloboma) miatt. A káprázásérzékenység fokozódásával tovább romlik a látóélesség, aminek következményeként a vezető sem az úton levő tárgyakat (személyeket?), sem az út szélén álló, vagy haladó, kivilágítatlan tárgyakat (személyeket?) nem észleli. Az éjszakai közlekedésben a káprázásérzékenység mellett — amint azt Comberg 1935-ben kimutatta [2] — a primér — (csap) adaptációnak is van jelentősége. (A járművek saját lámpái miatt a pálca-adaptáció kifejlődésének nincsenek meg a feltételei.) Fontos ugyanis az, hogy a szem a kápráztató behatás után mennyi idővel nyeri vissza ismét a csökkent megvilágításhoz való alkalmazkodását. Az előző megfontolások miatt végeztük el a fent említett betegcsoportoknál a primaer-adaptatiós és káprázásérzékenységi vizsgálatot, mint az éjszakai közlekedés szempontjából jelentős tényezőkét. Az I. táblázaton olyan betegek primér-adaptációs és káprázásérzékenységi mérési értékeit tüntettük fel, akiknél a látóélesség csökkenésének mértéke még 96
