Szemészet, 1986 (123. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
Szemészet 123. 55—58. 1118fi. A kontaktologia kezdete és kialakulása hazánkban GYÖRFFY ISTVÁN Hazánkban a kontaktüveg rendelés és készítés úttörője Dallos József volt. 1928-ban került a Mária utcai Szemklinikán Grósz prof. mellé. Munkássága már a 30-es években — nemcsak hazánkban, hanem külföldön is — azért vált hamarosan ismertté, mivel ő volt az első kontaktológus aki ,,individuális”-nak nevezett újszerű kontaktüvegét a szem egyéni lenyomatának felhasználásával készítette. Ez az újítása főleg a tolerantia tekintetében fölülmúlt minden addigit. Dallost már pályájának kezdetén foglalkoztatta a kontaktüveg problematikája. Eleinte afokális jénai Zeiss kontaktüvegek használatával próbálkozott, de ezekkel elégedetlen volt. Az ő javaslatára tért át 1931-ben a Zeiss gyár a fokális, vagyis dioptriás hatással ellátott, de még gömbfelületű sclerarésszel bíró ún. „Haftglas”-ok készítésére. Viselhetőség tekintetében azonban ezek sem voltak jobbak mint az afokálisok. Dallosnak az individuális kontaktüveg használatára való áttérésével kapcsolatban meg kell jegyeznem hogy ezt nagymértékben inspirálhatták Csapody István szemésztanár kísérletei. Ő dolgozta ki ugyanis 1928-ban elsőként a világon az élő szemről történő lenyomatvétel technikáját, s ő vetette fel elsőként azt a gondolatot, hogy e lenyomatokat kontaktüveg készítés céljára is fel lehetne használni. A lenyomatvétel alapján történő kontaktüveg készítés tehát elméletileg nem Dallos, hanem Csapody ötlete volt. Dallos azonban tovább lépett, s egy újabb mintázóanyag a Negocoll alkalmazásával Csapody procedúráját tökéletesítette és kidolgozta gyakorlati alkalmazását. Nagyobb érdeme azonban hogy 1933-ban feltalált egy olyan üvegtechnikai eljárást, melynek segítségével kontaktüvegének scleralis részét az élő szem lenyomatának megfelelően egyénileg tudta elkészíteni. A szemfelület másolatát bonyolult módszerrel végül is rézlemezből készítette el, s erre hajlította rá a felizzított vékony üveglemezt. A méretre vágás után a nyers kagylót a szemre helyezve az illeszkedés apróbb hibáit csiszolással korrigálta, végül a cornea előtti részre rácsiszolta a megfelelő optikai hatást. Kontaktiivegkészítési eljárása hosszadalmas és komplikált volt ugyan, de kárpótolta ezért az akkoriban igen jónak mondható viselhetősége. Szerintem legfőbb érdeme azonban az, hogy már a 30-as években felismerte a scleralis kontaktüveg viselhetőségének főbb kritériumait, s e megállapításai nagyjából mindmáig érvényesek. Dallos 1937 tavaszán azonban Angliába vándorolt ki, s működését haláláig ott folytatta tovább. Az 1938-as év jelentős előrelépést hozott a kontaktüveg fejlődésében. Megjelent ugyanis a színen az akrylatból készült törhetetlen kontaktkagyló. Könnyű előállíthatósága, törhetetlensége, valamint szövetbarátsága révén 1—2 év leforgása alatt világszerte kiszorította az üveg használatát. Hazánkban a scleralis kagyló akrylatból történő készítését 1938-ban én kezdtem el. 1939-ben a szemészeti irodalomban rajtam kívül még a belga Fritz, valamint a holland Thier is beszámoltak törhetetlen akrylat kagylóval kapcsolatos kedvező kísérleteikről, de próbálkozásaik feltehetőleg nem lehettek eléggé sikeresek, mivel erre vonatkozó munkásságukról utána több éven át nem közöltek semmit. Nekem viszont 1945-ig 7 publikációm is megjelent erről a témáról. * * A Magyar Szemorvostérsaság 1985. nov. 29-én tartott ünnepi ülésén elhangzott előadás. 55
