Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Szemészet Vi i. НИ—8«. I »83. A Fővárosi Tanács J ános-kórház és rendelőintézet (jőigazgató-jóorvos : Sinkovics Mátyás) szemészeti osztályának (oszt. vez. főorvos : Betkó János) közleménye Rubin-lézerrel szerzett tapasztalataink BETKÓ JÁNOS és SOMOGYVÁRI ÉVA A rubin-lézert Maimannak 1960-ban sikerült megalkotnia, ezt a szemészetben először Kapany (1963) a retina photocoagulátiójánál alkalmazta. 1968-tól az argon-lézer előretörése a jellemző (L’Esperance 1968, Campbell 1970), a fundus elváltozások kezelése ezzel előnyösebb, mert kékeszöld hullámhossza (514,5 és 488,0 nm) következtében itt nagyobb az intravasculáris abszorpció. Az argon-lézer domináló hőhatása miatt (ami a retina photocoagulátiójánál alapvető fontosságú), az iridectomia sokkal nehezebben végezhető el (2 hetenként 2—3 kezelés szükséges), de az egyéb elülső segmentbeli elváltozások terápiája is több komplikációval jár. Krasznovn&k 1973-ban sikerült olyan rubin-lézer készüléket kialakítani, melynek segítségével egyetlen impulzussal végezhető el az iridectomia, de az elülső segmentben más beavatkozások (pupillaképzés, secundariák megszüntetése, gonioplastica stb.) is igen jól megoldhatók. Osztályunk 1982-től rendelkezik a szovjet gyártmányú ,,Yatagán” készülékkel. (Nyugati országokban elterjedtebbek a hasonló üzemelésű YAG-lézerek). A folyamatos üzemmódú argon-lézerrel szemben a rubin-lézerre az impulzusszerű, ún. Q-kapcsolt üzemmód a jellemző. Az igen rövid ideig tartó impulzus (10—8 sec) alatt leadott energia a fókuszpontban, melynek átmérője 0,3 mm: 0,1—0,2 Joule (hullámhossza: 694,3 nm). A közölt energiát a feszültség 800 V— 1200 У közötti szabályozással állítjuk be. A beavatkozás ambulanter is elvégezhető. Lézeres beavatkozásoknál retrobulbaris injekció, cseppek adása szükségleteién. Az alkalmazás előfeltétele csupán a cornea teljes átlátszósága. A rubin-lézeres iridectomianál a coloboma szabálytalan alakú, amit a lézer mechanikus, robbanásszerű komponense okoz. A beteg ütő érzésről tesz említést, csak ritkán van a beavatkozás után enyhe fájdalma (iris izgalom ? cornea károsodás?). Világos iris esetében a hátsó pigmentréteg hiánya miatt az impulzus a stromából többet üt át (diascleralis átvilágítással az alig látható coloboma jóval nagyobbnak látszik). Sötét irisen a perforáció egyenletesebb. Néhány hét múlva a colobomát kb. 1 mm széles atrophiás zóna övezi. A mechanikus hatás mellett kétségtelen az enyhe hőhatás is, amit a létrejött nyílás felett elhelyezkedő buborékképződés bizonyít. Az impulzus után az irisből kilőtt sejtes elemek a csarnokban réslámpával vizsgálva jól láthatók, melyek a colobornán és a pupillán át lefele irányulva a zug fele úsznak. A célzás — amit a folyamatos hélium-neon-lézerrel végzünk — az iris kriptákra történik, mert így nem alakul ki haemorrhagia. A beavatkozások 50%-ában látható mikrohaemorrhagia, ekkor az iris felszínén réslámpával látható a vérzés lefele való haladása, de hyphaema általában nem jön létre. Sekély csarnok esetében azonnal bekövetkezik annak megmélyülése. Többnyire 1, vagy 2 colobomát (XIP, illetve Xh és IP irányában) készítünk, a cornea állapotától függően igyekszünk azt lehetőleg a gyöki részen kialakítani. 83
