Szemészet, 1985 (122. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 4. szám
térbe (Pigassou- Albouy). Ez annyiban is jelent problémát, mivel Kretschmar és Hugonnier vizsgálatai szerint exclusio esetén a kancsal szem látóterében talált scotomának megfelelő kiesés van a fixáló szemben is. Finomított vizsgálómódszerekkel kitűnt, hogy az alkalmazott ingerlés típusa szerint a retinális korrespondenciát reális objektív körülmények között vizsgálva az anomális lehet utóképes vizsgálatnál. Eltekintve most attól, hogy az excentrikus fixáció keletkezésében a központi látás gyengesége vagy hiánya, vagy az anomális korrespondencia mint veleszületett tulajdonság-e az elsődleges, a szokványos eredmények értékelését még nehezíti az, hogy ha a szubjektív szög nem 0°-ánál szuppresszió vagy kópugrás van a harmonikus korrespondencia dysharmonikussá válik attól függően, hogy a perifériás zóna látásélessége jobb-e, mint a maeuláé. Ilyenkor az exclusio vagy a képugrás’ képfedés, a fúzió a szubjektív szögnél variál. Miután vizsgáló módszereink nem eléggé fiziológiásak, többen felvetik, hogy az anomális-dysharmonikus korrespondencia megkülönböztetést jogos-e fenntartani (Goldmann). Bagolini (1967) és Campos (1978) kimutatták, hogy anomális asymmetriás fusio is van. Friedburg (1980) Bishopnak (1973) az anomális stereo-látásra vonatkozó — ez idő szerint legelfogadottabb — elméletét a fúzió motoros részére is kiterjesztette, nagyobb súlyt helyeznek szerepére, mint az anomális korrespondencia vizsgálatának értékére. Ezt azzal indokolják, hogy a téri lokalizáció corticalis szintjén a korrespondencia vándorolhat, így secunder jellegű. Erre legjobb bizonyítékot szolgáltat az, hogy intermittáló divergentia esetén a betegek normális kétszemes funkciót mutatnak közeire, nagy szögnél vizsgálva anomális korrespondenciájuk van és nincs anomális fusiójuk. Bizonyos körülmények között az agy túlteszi magát az anomális korrespondencián. Azt hiszem, hogy ebben a máig folyó vitában a legfontosabb az, hogy akár az egyik vagy másik álláspont a helyes, mindkét esetben bizonyos idő után csökken a binocularis neuron-állomány a horoptersík eltolódása miatt. Ezt igazolják Hubel és Wiesel (1970) vagy Noorton (1977) korszakosán jelentős vizsgálatai. Ha majmokon és macskákon mesterséges kancsalságot idéztek elő, a kritikus idő — a sensitiv fázis — lejártával a két szem felől ingerelhető neuronok fokozatosan elvesznek és csak egyszemesen ingerelhető neuronok mutathatók ki, a stimuláló synapsisok fogynak, a gátlók szaporodnak. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ennek milyen szerepe van a kancsalság jó időben való kezelése és az amblyopia megelőzése érdekében folytatott szakmai munkánkban. A biológiai regulációk terén nap mint nap új felfedezések gazdagítják ismereteinket. A tudományos- és technikai forradalom hatásaként a modern kutatások módszereinek rendszere a régebbi ismeretek új szinten való elemzésére és szintézisére kényszerítenek bennünket. A szem élettani és kóros állapotainak megismerésében az egyes tudományszakok kölcsönhatásából származó elméleti és gyakorlati eredmények felhasználása napi gyógyító és oktató munkánk korszerű szinten tartásának feltétele. Összefoglalás A szemészet korszakokat jelentő múltjára való rövid visszatekintés után a szerző néhány kiragadott területen az utóbbi évtizedekben bekövetkezett szemléletbeli változásokkal foglalkozik. Felemlíti a biofizika, kémia, biológia membránszerkezetek és ultrastruktúra kutatásait szolgáló módszereinek segítségével feltárt eredményeket, melyek a látás szempontjából alapvető jelentőségűek. Az idegingerület és vezetés, a forma- és színkvalitások érzékelése korábbi elméleteinek kritikai elemzését, a binoculáris látást biztosító szenzomotoros szabályozás biokibernetikai modelljét ismerteti és az anomális korrespondencia utóbbi időkben vitatott kérdéseire irányítja a figyelmet. IRODALOM: Bach Y Bita, P., Ito, F.: J. Physiol. (London) 186, 663 (1966). — — Bagolini, B.: Docum. Ophthal. 23, 346 (1967). — Balás G.: Quantumfizikai látáselmélet. Egri Nyomda, 1943. — Bishop, P. 0. : Neurophysiology of binocular vision and stereopsis. In: Jung (ed.) Handbook of sensory physiology II/3, 255 Springer, 1973. — Boros B.: Szemészeti Jegyzetek. Vallás és Közokt. Min. Sokszorosító Iroda, 1951. — Breinin, B. M.: Am. J. Ophthalm. 72, 1 (1921). — Brückner, A.: Ophthalmologica 143, 29 (1962). — Campos, E. C., Zanasi, M. II.: Graefes Arch. Ophthalmol. 205, 101 (1978). —Cristini, G.: Ophthalmologica 143, 15 (1962). —Cristini, G. : Ann. Oculist., Paris 198, 1161 (1965). — Daniel, P.: Brain 72, 1 (1949). — Dittler, B.: Zbl. Sinnesphysiol. 52, 274 (1921). — Dubois-Poulsen, A., Magis, Cl. : Ophthalmologica 139, 155 (I960). — Friedburg, D.: Graefes Arch. Ophthalmol. 213, 109 (1980). — Hamburger, F. A.: Klin. Mbl. Augenheilk. 141, 321 (1962). — v. Hofe, К.: Ophthalmologica 124, 185 (1952). — Holst, E., Mittelstädt, H.: Naturwiss. 20, 464 (1950). — Hubel, D. H., Wiesel, T. N.: J. Physiol. 160, 106 (1962). — Hubel, D. H., Wiesel, T. N. : Nature 225, 41 (1970). — Hugonnier, B.: Ophthalmologica 131, 203 (1956). — Keiner, 213
