Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-05-01 / 2. szám
Szemészei 131. HO—H.>. I0H4. Az Országos Reuma és Fizioterápiás Intézet (igazgató : Prof. Bozsóky Sándor) közleménye A földmágnesség változásának hatása a reumás eredetű posztiritiszes panaszok előfordulására ÖRMÉNYI IMRE Előző közleményünkben [9] beszámoltunk a reumás eredetű posztiritiszes panaszok keletkezésének időjárási feltételeiről. Minthogy a naptevékenységnek ismert szerepe van az időjárásra, így jelen tanulmányunkban arra igyekeztünk választ kapni, hogy a naptevékenység földfizikai, biológiai hatásait véleményünk szerint legjobban jelző földmágnesség változásai mennyiben mutathatók a fenti panaszok előfordulásában. A biogeofizika fiatal tudományága a biológiának. Hatásait azonban célszerű figyelembe venni, mivel azok különösen jelentősek az életfolyamatok, ill. a kórfolyamatok keletkezésében. Mint ismeretes, központi égitestünknek, a Napnak, érzékszervünkkel a szemmel is látható, állandó sugárzása mellett vannak olyan sugárzási formái, amelyeket érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni. Ezek a sugárzások főként az ún. napkitörésekkel kapcsolatosak. A Nap felszínéről, ill. annak egyik rétegéből indulnak el az ún. napkitörések. A kiáramló anyag kettős természetű fizikai tulajdonsággal rendelkezik, mégpedig hullámjellegű, elektromágneses sugárzás méteres, centiméteres, milliméteres hullámhosszú, valamint infravörös, röntgen- és gammasugárzás, ultraibolya, ill. részecskesugárzás (a világűrben műholdakkal is észlelhető napszél erősen felgyorsított formája). A hullámjellegű sugárzás fénysebességgel érkezhet főként, a részecskebeáramlás 24—72 óra késéssel, utazósebességüktől függően. A nagy energiájú részek azonban rendkívüli esetben mint „nap kozmikus sugárzás” 1 óra alatt elérheti bolygónkat. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy megfelelő összeköttetés álljon fenn a Nap és a Föld között. Ez azt jelenti, hogy a kitörés olyan irányban következzen be, hogy a részecskék a Föld irányába induljanak el. Ilyenkor, ha a földfizikai tényezők közül legalább három komponens regisztrátumaiban észleljük a jelenséget, „geoaktív” történésekről beszélhetünk. A hullámjellegű sugárzást a Nap 10,7 cm-es rádiósugárzásával (2800 MHz) jellemzik, amely jó kapcsolatot mutat a Napból érkező egyéb hullámjellegű sugárzásformával. A napkitöréseket követően a kilométeres hullámhosszon észlelhető „rádiózaj” fokozódását is megfigyelték. Ennek biológiai hatása a légköri elektromosság fokozódásán keresztül juthat érvényre (Reiter [10], König [4]). A részecskebeáramlás a Föld mágneses terében zavarokat okoz, amelyeket a földmágneses viharok kísérnek. Erősebb földmágnességi viharok alkalmával a rövidhullámú rádióvételben kimaradást észlelnek, sőt a magasabb földrajzi szélességeken (amely nem azonos a földmágnességi szélességekkel) a sarki fény jelenségét is észlelhetik. A szemészeti megbetegedések előfordulását igen kevés szerző vetette egybe a földmágnesség változásaival. Ludvig és örményi [5] cataracta műtét után létrejött elülső csarnok bevérzések halmozódását mutatták ki földmágneses vihar napján. Nagy [6] újszülött csecsemők szemfenéki bevérzését észlelte földmágnességi zavarok, ill. viharok idején. Zsofcov és Ipgyejszkij [13] szerint gyenge földmágnességi zavar napján jönnek létre a glaucomás rohamok. 80
