Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 2. szám

Vizsgálati anyag és módszerek

Előző dolgozatunkban ismertetettek szerint [9], 1958. XII. 1. és 1959. XII. 1. között 54 éves nőbeteg reumás eredetű posztiritiszes panaszainak előfordulását hasonlítottuk össze az időjárási tényezők változásaival. Ezekből a feldolgozásokból kitűnt az is, hogy az időjárási tényezők változásai mellett, a geofizikai tényezők hatásait is érdemes számításba venni. A vizsgált időszak 5840 óra megfigyeléseit foglalja magában. Ennek során a panaszok jelentkezését élettani szempontból 3 csoportra osztottuk:

1. homályos látás (N=187),

2. hirtelen szúró, görcsös fájdalom (N = 66),

3. erős viszketés és könnyezés (N=154).

A feldolgozás során mindkét szemre vonatkozóan megvizsgáltuk azt, hogy a fenti panaszok miként halmozódnak a különböző földmágnességi viszonyok hatása alatt. A feldolgozáshoz a Bartha-féle felosztást használtuk fel [1], amely a földmágneses tér vízszintes összetevőjének napi változásaira épül. A fenti felosztás szerint, ha a napi változás határa:

0—30 nT (nanoTesla) a jellegszám értéke: Ch = 0,

30—60 nT között, a jellegszám: Ch= 1,

60—100 nT között, a jellegszám értéke: Ch = 2,

100—160 nT között, a jellegszám értéke: Ch = 3,

160 és 230 nT között, a jellegszám értéke: Ch = 4,

230 nT felett, a jellegszám értéke: Ch = 5.

A földmágnességi adatokat az MTA, tihanyi Földmágnességi Obszervatóriumának regisztrátumai alapján kaptuk.

Tapasztalataink szerint a kettessel jelzett jellegszámtól kezdődően halmozódnak a biológiai reakciók.

A statisztikai vizsgálatokhoz a Schelling-féle „n” próbát [12] használtuk fel.

Eredmények

1. Amennyiben a reumás eredetű posztiritiszes panaszok homályos látás alakjában jelentkeztek mindkét szemen, ezek más-más időben fordultak elő, ha a földmágnességi jellegszám kettes vagy hármas értéket mutatott.

Az 1. ábrán 4 részábrán látható a bal, ill. a jobb szem esetén a panaszok halmozódása a két földmágnességi fokozat esetében (Ch = 2, ill. Ch = 3). A vizsgált időszak a már említett földmágnességi jellegszámok napjától számított +4, összesen kilenc nap. Az előfordult panaszok átlagtól való százalékos értékeinek különbségét jeleztük a függőleges tengelyen.

A statisztikai vizsgálatok szerint hasonlóság mutatkozik az a és d ábrák lefutásában a — 4 + 1 napon, habár a két földmágnességi fokozat horizontális amplitúdójának megfelelően eltérő értékű.

Ugyanígy hasonlóság van a b és c részábrák szerint a — 1 + 4 napon, holott itt is mindkét esetben a földmágnesség vízszintes irányú összetevője más-más értéket mutat. A statisztikai feldolgozások szerint a panaszok előfordulásának maximuma és minimuma közötti különbség nem éri el a P < 0,05 hibaszintet, de erősen megközelíti azt.

Amennyiben különválasztjuk azokat az eseteket, amidőn a földmágnességi vihar (Ch = 3) hosszabb nyugalmi idő után az első napon tör ki, a panaszok halmozódása a vihart követő napokon fokozódik, ill. éri el a maximumot. A legnagyobb és a legkisebb gyakoriságot mutató eseményszám különbsége nem szignifikáns. Ezzel szemben — amennyiben több napon keresztül észlelhető földmágnességi vihar (Ch = 3), a vihar első napját követő, szintén földmágnes-81