Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
13 eset). Megfordítva azonban az összefüggés még szorosabb, hiszen a 43 esetből még az angiographia indikációjának igen szigorú kritériumai mellett is 22, azaz több mint 50% a preventív érsebészeti beavatkozásra alkalmas betegek aránya. E betegcsoport kiszűrési lehetőségétől eltekintve is jelentős az a.centr. retinae elzáródások pathogenesisének megismerése, hisz ez a kulcsa a nem sebészi kezelésnek, ill. megelőzésnek is. Eseteink elemzése megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy az a. centr. retinae elzáródás többnyire emboliás eredetű. 1. Anyagunkban nagy arányban volt kimutatható biztos vagy valószínű emboliaforrás (20% cardialis, 50% carotis elváltozás — bár ez utóbbi számot kissé torzítja az Idegsebészet bizonyos mértékig válogatott beteganyaga). 2. Az elzáródást gyakran előzték meg olyan tünetek, amelyeket ma kevés ellenvéleménnyel emboliás eredetűnek tartanak (20%-ban amaurosis fugax, 10%-ban féltekei múló ischaemiás rohamok). A maradandó retinalis ischaemiát megelőző amaurosis fugaxok viszonylag gyakori előfordulása különösen meggyőző. Wilson és mtsai [21] anyagában az ágelzáródások előtt volt gyakori a múló egyszemes látásvesztés. 3. Az embolus direkt bizonyítéka, ha azt alkalmunk van a retinalis erekben megfigyelni. Ennek valószínűségét jelentősen csökkenti az a tény, hogy különösen a fibrin-thrombocyta aggregátumok, de a valódi thrombo-emboliák is, meglehetősen gyorsan felszívódhatnak, ill. tovasodródhatnak, mint az az agy és a retina ereiben is számos bizonyítékkal bír (Fischer, [11], Mc. Brien és mtsai [17]). Nagyobb anyagokban (Wilson és mtsai [21]) úgy látszik, hogy különbség van a látható embolusok előfordulásában a törzs-, illetőleg az ágelzáródásoknál. Magunk is ágelzáródás szemfenéki képe mellett észleltünk retinalis embolusokat. Ha egyre több szerzővel egyetértve elfogadjuk az a.centr. retinae occlusiók többségének emboliás eredetét, kézenfekvő, hogy az amaurosis fugaxhoz hasonló szerepet tulajdonítsunk e kórképnek, mint az agyi ischaemiás történések előfutárának. Ebből adódik a szemész felelőssége: ne tekintse e betegséget önálló szemészeti kórképnek, s tegyen meg mindent, hogy az elzáródás idegrendszeri következményekkel is fenyegető forrását (legyen az cardialis emboliaforrás vagy carotis elváltozás) belgyógyásszal, ideggyógyásszal, neuroradiologussal együttműködve felderítse, mint ahogy azt az idegrendszeri keringészavarok egyéb szemtüneteivel kapcsolatban Imre és mtsai [14], Kearns [15], Hollenhorst [13] is hangsúlyozzák. Az idegrendszeri ischaemiás történések veszélye a. centr. retinae occlusio után nem kicsi. Anyagunkban 2 évnél rövidebb megfigyelési idő alatt is 20% körül van, hasonlóan más szerzők adataihoz (Appen és mtsai [1]). Angiographia indikációjához így gyakran a szemész észlelése vezet el: múló vagy végleges látásromlás, múló vagy végleges féltekei ischaemiás tünetekkel, de anélkül is, esetleges ophthalmodynamometriás eltéréssel, carotis bruit-val akkor indikál invasiv neuroradiologiai vizsgálatot, ha a beteg kora és általános állapota pozitív carotis angiographiás lelet esetén preventív érsebészeti műtétet megenged, azaz, ha az angiographiának terápiás konzekvenciája van. összefoglalás A szerzők 43 a. centralis retinae occlusiós beteg szemészeti, neurológiai és neuroradiologiai adatait elemzik. Valószínűsítik az elzáródás emboliás pathogenesisét s az embolia leggyakoribb forrásának a nyaki carotis atheromás elváltozásait találták. Kiemelik a szemész szerepét az ischaemiás idegrendszeri károsodások megelőzését célzó beavatkozásokra alkalmas betegek kiszűrésében. 49
