Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-08-01 / 3. szám
tér alakulása a beteg állapotának egyértelmű javulását jelentette. Ezzel összevetve az előző adatokat a második csoportban 76%-os javulást tekinthetünk. Egy esetben a FF nem volt felvehető, 4 esetben adatok hiányában nem volt értékelhető a változás. A kontroll vizsgálatra visszatért 8 betegnél 3 esetben további visus javulást tapasztaltunk, 5 esetben a visus a távozásitól nem tért el. A beteganyag áttekintésekor kiderült, hogy 4 esetben a betegek Rheomacrodex, Prednisolon és Bivelin kezelésben együttesen részesültek. Visusuk javulásának átlaga a felvételihez képest 0,52 volt, ami sokkal jobb, mint bármely más kiragadott 4 esetben. Ápolási napjaik száma nem különbözött lényegesen az átlagétól. Megbeszélés A megbetegedés alapja a látóidegfő akut ischaemiája. Szövettanilag a praelaminaris tájék papilláris vénáin a vénák falának destructiója, hyalinisatiója, súlyosabb esetben a lumen elzáródása figyelhető meg. Ugyancsak jellemző a capillarisokon észlelhető endothel proliferatió. A különböző kezelési eljárásokban közös a papilla vérkeringésének helyreálítására való törekvés, ill. — ha van — az alapbetegség kezelése. Az érfalon belüli keringés megjavítására az alacsony molekulasúlyú Dextrán használatos. A Dextrán (1—6 glukóz kötésű alfa—D glukózokból álló) polysaccharida. Molekulasúly szerint három csoportba osztható: 1. nagy molekulasúlyú (100 000 molsúly felett) = Dextrán 2. közepes molekulasúlyú (70 000 molsúly) = Macrodex 3. kis molekulasúlyú (40 000 molsúly) = Eheomacrodex A nagy és közepes molekulasúlyú Dextrán sokáig időzik az érpályában, plasmapótló szerepe van, a szervezetből lassan ürül ki. A magyar Rheomacrodex (Plasmodex) molsúlya 43 000—59 000 között változó. 10%-os koncentrációban izotoniás NaCl oldatban, vagy 5%-os glukóz oldatban használatos. Utóbbi formáját akkor alkalmazzuk, ha a vese NaCl ürítése valamilyen okból csökkent és az elektrolit bevitelt csökkenteni kell. A Dextrán hyperon koticus hatása révén növeli a szöveti folyadékáramlást az erek felé, azáltal csökkenti a vér viszkozitását, javítja a mikrocirkulációt és elősegíti a sejtek jobb oxigenizációját. A vér alakelemeit monomolekulárisan filmréteggel vonja be, így gátolja a sejtek összecsapzódását. Nemcsak a keringő sejtekhez kötődik, hanem az erek endotheljéhez is, különösen azokon a helyeken, ahol az érfal sérült. Ily módon megelőzheti az érfalon belüli thrombusképzést. Bizonyos mértékben hat a serum cholesterinre is, csökkenti azt, a normális serum cholesterin értéket viszont nem befolyásolja. A Rheomacrodex felhasználásának fő indikációs területei a keringő sejtek, vagy perfusiós rendellenességeket követő mikrocirkulációs zavarok kezelése. Terápiás hatásának általánosan elfogadott mechanizmusa a következő: A Dextrán hyperosmotikus tulajdonsága miatt az extravasalis térből megindul a folyadékbeáramlás az intravasalis térbe. 500 ml Rheomacrodex 1 óra alatt történő infundálása után az első órában 500 ml-elmegnő a plasmavolumen, és ez a hatás kb. 3 óráig tart. Lassú infusióval ugyanez a hatás nem érhető el. A vérerekben megnövekedett folyadékmennyiség csökkenti a haematokritet és a vér viszkozitását, ami fokozott szívmunkát és vénás visszafolyást igényel, ezáltal a periphériás vérkeringés javul. Ugyanakkor az extravasalis tér volumenének csökkenése elősegíti a capilláris lumenének nyitvamaradását. A renalis küszöb Dextrán esetében kb. 50 000 molekulasúlynál van, a Dextrán molekuláknak mintegy 50%-a tartozik ebbe a tartományba. A kiválasztás kis százalékban néhány óra alatt, mintegy 70%-ban 24 óra alatt történik meg. A fennmaradó rész metabolizálódik a szervezetben. 166
