Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Szemészet 11«. 84—.ST 1983. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának (igazgató: Németh Béla egyetemi tanár) közleménye Krioterápia alkalmazása szemhéjtumorok esetében BENCSIK ItŐZSA és HEGEDŰS JULIANNA A szemhéjdaganatok gyógyításának legbiztosabb módja a radikális műtéti eltávolítás. Ez azonban nem minden esetben ad kifogástalan kozmetikai és funkcionális eredményt, ezért más módszerek kipróbálására is sor kerül. Az utóbbi évtizedben Imachi és mtsai (1969), valamint Zacarian (1970) első közlését követően egyre többen próbálkoznak a szemhéj daganatok kriokezelésével (Bullock és mtsai 1976, Fraunfelder és mtsai 1980, Kamao és mtsai 1981). Az élő sejtek lassú fokozatos lehűlésekor, a sejteken kívül, különböző alakú jégkristályok keletkeznek, melyek az extracelluláris térben egyenlőtlenül oszlanak el. A folyamat során a sejtek vizet veszítenek, ennek következtében nő az intra- és extracelluláris elektrolitkoncentráció, ez fokozatosan toxikussá válik és a szövetekben kisebb-nagyobb kiterjedésű nekrózis alakul ki, a sejtek egy része azonban életképes marad. Ha a lehűlés gyorsan következik be, a hőmérséklet 10—100 °C-kal csökken egy perc alatt, akkor a jégkristályok egyidejűleg alakulnak ki a sejteken belül és kívül. A gyors lehűlés és lassú felolvasztás a sejteket irreverzibilisen károsítja. A sejtek pusztulását részben a membránstruktúrák ruptúrája okozza, a folyamat lényegét alkotó biokémiai reakciók azonban még nem tisztázottak teljes mértékben. A sejtek tökéletes elpusztításához szükséges gyors lehűlés biztosítására legalkalmasabb a — 195,6 °C forráspontú folyékony nitrogén. Matthäus (1981) szerint ezzel spray formában alkalmazva, 12 mm mélységben is megfelelő lehűlést lehet elérni. Az általa készített, ugyancsak folyékony nitrogénnel hűtött krioeszköz a szövetekkel érintkezve 6 mm mélységig pusztítja el a daganatsejteket. Buschmann és Linnert (1980) a lehűlés optimális sebességét 100 °C/minban, a szövetekben elért hőmérsékletet — 25 °C-ban adja meg. Schrott (1970) vizsgálatai szerint a szövetek egyszeri gyors megfagyasztását és lassú felolvasztását követő négy órában még fennáll a veszélye annak, hogy életképes daganatsejtek szóródjanak, ezért fontos, hogy a gyors lehűlés és iassú felmelegedés egymást követően legalább háromszor menjen végbe. Anyag és módszer Klinikánkon az elmúlt 2 évben 22 szemhéjelváltozás esetében alkalmaztunk kriokezelést. A klinikai kép alapján felállított diagnózis szerinti megoszlásukat táblázatunkban tüntettük fel. Mivel a daganatok kezeléséhez szükséges optimális eszköz nem állt rendelkezésünkre, elsősorban csak felszínesen elhelyezkedő, a tarsust nem infiltráló, kis kiterjedésű tumorok kezelésével próbálkoztunk. A basaliomák (6 eset) legnagyobb átmérője nem haladta meg az 5 mm-t. Két esetben a basaliomát először műtéti úton eltávolítottuk (szövettan: cc. basocellulare), és később a hegszövetben keletkezett rizsszemnyi recidívát kezeltük. A verrucák közül kettő a szemhéj szélen, egy intermarginálisan helyezkedett el, utóbbi a szemhéj hosszúságának 2/3 részére terjedt ki. 84
