Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 3. szám

Ossoinig-iéle II. quantitativ echographiával adható meg. Coleman [16] szerint absolut quantitativ jellemzői nincsenek a retina és az üvegtesti hártyák elkülönítésének. A Kretz­­készülékeket használó szerzők azonban elég egységesen, klinikailag megbízhatónak tart­ják ezt a módszert [4, 16, 20]. A diabeteszes proliferativ retinopathiák azonban mégis képesek időnként a leggya­korlottabb echographusnak is meglepetést okozni. Ennél is ritkábban, de előfordulhat, hogy inveterált ablatio során elsorvadt retina gyenge reflexiója okoz diagnosztikai téve­dést [16]. Magas, magányos echót ad az arteria hyaloidea persistens is. Az aequatorról több irányból a bulbus középpontja felé irányított szondával vizsgálva, az üvegtesti null­­vonal közepe táján jelentkezik a tüskéje [17]. Az üvegtestben levő idegentest nagyon erősen reflektál. Megtalálása, a méretétől füg­gően igen időigényes lehet. Vérzés, gyulladás színesítheti az echogramot. Az echographia, ahogy említettük, nagyon hasznosan egészíti ki az üvegtest­ről egyéb vizsgáló módszerrel nyert információkat. Borús törőközegek esetén, mint az egyetlen, az anatómiai helyzetet feltáró vizsgáló módszer, nélkülözhe­tetlenné is válik [15]. így az ultrahang diagnosztika a rohamosan fejlődő üveg­testi sebészet legfontosabb támaszává vált. Ez az egyik fő oka az echographia terjedésének, egyre modernebb, megbízhatóbb és sajnos egyre drágább készü­lékek kifejlesztésének. Jelenleg a В-módszer térnyerésének vagyunk tanúi. Ilyenkor kétdimenziós, a szerv akusztikai metszetét adó képet nyerünk. Ez a kép könnyebben értelmezhető, mint az egydimenziós А-kép. Az elváltozások alapja, határai, kiterjedése jobban megítélhetők vele. Kinetikus echographia során is több eltérés (pl. üvegtest és retina-leválás) ad megfelelő, sajátos infor­mációt az akusztikai metszeten. A В-módszer lehetőségeinek kiteljesedését egyébként az ún. „real time” eljárás tette lehetővé, amelynek az az előnye, hogy dinamikusan a szem, illetve az üvegtest pillanatnyi állapotáról ad felvilá­gosítást a gyártmánytól függően 10—60 képet szolgáltatva másodpercenként. A biométria és az üvegtesti diagnosztika szempontjából nagyon lényeges quantitativ echographia lehetőségeinek megbízható kihasználása azonban az idő-amplitúdó módszert igényli [15]. Buschman és Linnert [1] utal rá, hogy a finomabb korpuszkuláris echó-források kimutatása А-módszerrel többnyire si­keresebb. Kém annyira a készülékek és szondák jobb feloldó képessége, mint in­kább az utóbbiak jóval könnyebb kezelhetősége miatt. Az üvegtest korszerű ultrahang diagnosztikája tehát mind a két, az A- és fi­el járáshoz is kötött. Saját tapasztalataink és irodalmi adatok alapján üvegtesti homályok esetén azért tartjuk fontosnak az echographiai vizsgálatot, mert segítségével megítél­hetjük, hogy: a) Milyen jellegű az üvegtest elváltozása? (Pontszerű, vagy lemezes homá­lyok vannak jelen, mennyire mozgékonyak a képletek, híg-e az üvegtest, tar­talmaz-e idegentestet ?) b) Hol helyezkednek el a kóros képletek, milyen kiterjedésűek, nagyságúak, milyen a retinához viszonyított helyzetük ? c) Milyen a retina állapota a borús üvegtest mögött, vagyis van-e retina­leválás ? d) Van-e valamilyen egyéb intraokuláris elváltozás (pl. tumor) ? Ezek alapján tehát az ultrahang diagnosztikával az üvegtest betegségeiben a terápia legalkalmasabb formáját, legyen az gyógyszeres vagy műtéti, sokkal nagyobb biztonsággal határozhatjuk meg. összefoglalás A szerző az üvegtesti echographia módszerét és lehetőségeit ismerteti. Az üvegtest kóros állapotváltozásai vérzések, gyulladások, degeneratiók kapcsán 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom