Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Szemészet 120. 142—140. 1981t. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Keratoconus posticus subacutus SÜVEGES ILDIKÓ A keratoconus posticus jellemzője, hogy a cornea elülső felszínének regularitása mellett a hátsó felszín görbületi sugara megnövekedett. Emiatt a centrális rész a keratoconushoz hasonlóan elvékonyodik. Kialakulhatnak homályok is, amelyek alakjukban különböznek a keratoconusban láthatóktól — inkább kör alakúak. A betegségnek két formája ismeretes: 1. keratoconus posticus circumscriptus [10]; 2. keratoconus posticus totalis [2]. Az előző formában a cornea hátsó felszínén egy vagy több körülírt bemélyedést találunk, az utóbbiban egyenletesen megnövekedett convexitas alakul ki. A betegség nem gyakori. A közölt esetek száma eddig kb. 30-ra tehető. Legtöbbről Collier számolt be: négy közleményében összesen kilencet említ. A keratoconus posticus csak nevében és egyes klinikai tünetekben hasonlít a keratoconushoz. Pathogenetikai szempontból mai tudásunk szerint különálló betegség. Míg a keratoconus a progressiv ectasiákhoz tartozik, addig a keratoconus posticus stacioner megbetegedés és a praenatális fejlődési rendellenességekhez sorolják. Létrejöttét kétféleképpen magyarázzák. Egyik nézet szerint az ok a lencsehólyag hibás szeparálódása az ectodermától [8]. Emiatt gyakran jár együtt a lencse görbületi anomáliájával (lenticonus) [3]. Mások szerint az endothelium abnormális fejlődése miatt csökken a stroma táplálkozása: ezért a rostok elvékonyodnak, ill. elpusztulnak [9]. A keratoconus posticus subacut formáját eddig nem ismertük. így esetünk első az irodalomban. A betegség klinikumát röviden foglaljuk össze, részletesen Alberth [1] ismertette. Esetismertetés T. R. 18 éves nőbeteg 1981 januárjában került klinikánkra. Mozgásszervi problémái miatt intézetben él. Magával hozta egészségügyi lapját, amely összes eddigi vizsgálati leleteit tartalmazza, valamint pontos felvilágosítást ad szemészeti betegsége lefolyásáról. Egyéb betegségei közül kiemeljük a multiplex mesodermális fejlődési rendellenességet: törpe növés (a 18 éves beteg 142 cm magas), csípőficam és kyphoscoliosis. Mentálisan ép. Szemészeti leleteiből kitűnik, hogy 12 éves korában j. o.: 0,7; b. o.: 0,5 visussal rendelkezett. Két év múlva látása j. o.: 0,5; b. o.: 0,4-re romlott. Fél évvel a jelenlegi státus kialakulása előtt j. o.: 0,4; b. o.: 0,25 visust regisztráltak, amelyet üveggel javítani az astigmia és centrális cornea-homály miatt nem lehetett. Dg.: macula corneae o.u. A beteg elmondja, hogy a jobb szeme gyulladásban van három hónapja. Időnként nagyon fájdalmas, cseppeket kapott rá, de nem javult. Status praesens: jobb szem: könnyező, fénykerülő. Felső szemhéj kissé ptotikus helyzetben. Conjunctiva vérbő, a limbus körüli, széli hurokhálózatból felületes erek haladnak a corneára, a limbust mintegy 2 mm szélességben túllépve. A cornea felszíne szürkéit, állománya oedemás, átlátszatlan. A centrumban 4—5 kisebb-nagyobb víztiszta folyadékkal telt üreg látható a stroma állományában (1. ábra). A szem többi része nem vizsgálható. Tensio normális. Visus: kézmozgás látása. Bal szem: könny- és védőszervek épek. A cornea felszíne sima, csillogó. A stromában centrálisán egy 2 mm átmérőjű, hosszirányban kissé ovális homály helyezkedik el. A cornea hátsó felszínének görbületi sugara nagyobb, mint az elülső felszíné (2. ábra). Javal-féle ophthalmométerrel 2,0 D-nyi, kissé irreguláris astigmiát mértünk. Visus: 0,25, üveggel nem javítható. Ugyan számunkra is ismeretlen volt a keratoconus posticus subacut formája, mégis erre gondoltunk a másik oldali cornea típusos elváltozása miatt és a beteget megoperáltuk. Partiális perforáló keratoplastica után a gyulladásos tünetek hamar megszűntek, 3 hónap múlva a betegnek 0,9 visusa lett. Két év telt el a műtét óta, látásélessége jelenleg is 0,9 korrekció nélkül (3. ábra). 142
