Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Míg a nem diabeteses primer exsudativ formákban, a kellő időben elkezdett intenzív steroid kezelés jelenthet segítséget, az okkluzív . ischaemiás kórformákban az erélyes keringéstámogatás az iv. Strophantin kúra is alkalmazható. Ezekben a kórképekben a carotogram és a napszaki vérnyomásértékek ismerete segíti a megfelelő terápia indikációját. Előző vizsgálataink során [6] 41 beteg között 8 esetben találtunk csökkent carotis perfusiót. Ezek közül 5 ischaemiás, 3 exsudativ típusú folyamat volt. Az előbbiek kivétel nélkül alacsony vérnyomású betegek voltak, az utóbbiak közül 2 hypertoniás, 1 diabete3e3 volt. Általában elmondhatjuk, hogy az ischaemiás típusú folyamatok nagyobb részét hypotoniás betegeken, a serosus-exsudatív formát inkább hypertoniásokon (diastoles nyomás 95 Hgmm felett) találjuk. Terápiás eredményeink összehasonlítása Összes gondozott betegünk kezelési eredményét rontotta az a tény, hogy kialakult, zömmel elhegesedett folyamatokkal kerültek beutalásra. Negyvennyolc diabeteses maculopathia xenon photocoagulatiós kezelése során 22,9%-ban a kezelt szem visusa 2 sorral vagy ennél többel javult, 77,1%-ban nem változott, vagy romlott. Ugyanez a kezelésmód a 22 nem diabeteses maculopathiában is közel azonos eredményt hozott: 22,2% javulás, 77,8% romlás vagy változatlan állapot. Magyarázatul talán a két kezelt betegcsoport közel azonos életkor átlaga (52 és 55 év) szolgál. A gondozás során azonban a két csoport elkülönült, mert az esetleg elért eredmény a cukorbetegeknél sokszorosan gyorsabban leromlott, mint a nem diabeteseseknél. Az 1982-ben cukorbetegeken végzett lézerkezelés (35 szem) jobb eredményt hozott. Két sorral vagy ennél többel javult 11 esetben (31,4%) a visus, 9 betegé romlott, 15 esetben értékelhetően nem változott. Az alacsonyabb számú, nem diabeteses beteganyag és a rövid követési idő miatt további összehasonlításra nincs módunk. Ugyancsak 1982-ben, 10 ischaemiás és 2 exsudativ típusú maculopathiás osztályos beteg esetében Strophantin + Cavinton kúrát alkalmaztunk. Meglepő módon mindkét exsudativ kórkép javult, míg a 10 nem exsudativ folyamatból csak 3 reagált a kezelésre. Megbeszélés A diabetes okozta maculopathiák fotocoagulatiós kezelésével nyert eredményeink az irodalmi adatoknak megfelelnek. Kezelési metodikáink az általánosan elfogadottnak felelnek meg. Az argon lézer alkalmazása könnyebb, pontosabb, eredményessége jelen beteganyagunkon kissé jobbnak látszik. A nem diabetes okozta maculopathiák kezelésében, — ha a fluorescein angiographiával fokozott permeabilitást észlelünk egy érszakaszon vagy területen, direkt lézercoagulatió, diffúz serosus jelenségnél patkó alakú perimaculáris kezelés ajánlható; — ha ninc3 ellenjavallat, exsudativ folyamatokban corticosteroid, csökkent carotis perfusio, alacsony vérnyomás, elégtelen keringési helyzetben a retina erek átáramlásának javítására cardiotonicum és áramlást fokozó gyógyszerek adása hozhat eredményt. Minden maculopathia típusban csak addig várhatunk értékelhető javulást, amíg a másodlagos elváltozások a foveában és a retrofoveális területen irreversibilis degeneratív elváltozásokat nem okoztak. A körültekintően tisztázott aetiologia és ennek megfelelő terápiától 20— 30%-ban várhatunk rövidebb vagy hosszabb idejű funkció javulást. A betegek életkora és általános állapota döntő módon befolyásolhatja a szemfenéki folyamat lezajlását. Minden relatív szemfenéki hypoxiát okozó megbetegedés jellegzetes maculáris kórfolyamat kialakulását okozhatja. 140
