Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Szemészet 1*0. 133—IST. I9HS. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye Kezdődő glaucoma vagy oculáris hypertensio? TAKÁTS ISTVÁN Több mint két évtizede nagyszámú embereken végeztek glaucoma szűrővizsgálatokat (Leydhecker, 1959; Armaly, 1962; Strömberg, 1962 és sokan mások). Megállapították, hogy a 40 év feletti populáció kb. 2%-a szenved glaucomában. A szűrések alkalmával az is kiderült, hogy vannak egyének, akiknek szemnyomása meghaladja a statisztikailag megállapított felső határt, a 21 Hgmm-t, sőt a 30 Hgmm-t elérte anélkül, hogy glaucomás károsodás állt volna fenn náluk. A szűrések második következtetése az lett, hogy nincs „mágikus” felső határérték, amelyre alapozva kimondhatnánk a glaucoma simplex diagnózist. Ezek szerint a látidegfő vérellátásának elégtelenségét egyénenként különböző nyomásértékek válthatják ki, mely elégtelenség lényege a glaucoma, Goldmann (1975) definíciója szerint. Az utánszűrések azt mutatták (Linnér, 1967; Armaly, 1969; Perkins, 1973; Marré és mtsai, 1975; Kitazawa és mtsai, 1977), hogy a látótérkiesés, a látóidegfő károsodás a 21—30 Hgmm szemnyomású egyéneknél kevesebb mint 10%-ban fordul elő 5—10 év alatt. Ezen megfigyelések alapján vezették be az oculáris hypertensio fogalmát. Nem egységes azonban a vélemény sem az elnevezésről, sem az egyénnel való teendőkről, amelyet jól mutatnak az Archives of Ophthalmology 1977-es kiadói közleményei, amelyekben neves amerikai glaucoma kutatók, Kolker és Becker, Chandler és Grant, Shaffer, Phelps, különböző véleményt nyilvánítottak a teendőkről az ún. oculáris hypertensio esetében. Különböző a felfogásuk a kezelést illetően és a betegek felvilágosításának kérdésében. Számos európai szaktekintély helyteleníti az oculáris hypertensio fogalmát. Goldmann az 1972-ben Cambridge-ben tartott glaucoma szimpozion összefoglalójában azt mondja, hogy alapvető különbséget tenni az oculáris hypertensio és a glaucoma simplex között tudatlanságunk bizonyítéka. Ugyanezen az ülésen Watson az oculáris hypertensio kifejezést haszontalannak („unhelpful”) neveni. Leydhecker és Krieglstein (1980) szerint rossz elnevezés az oculáris hypertensio, helyesebbnek tartják a glaucoma suspectum kifejezést. Hosszúra nyúlna felsorolni azon szerzők nevét, akik vizsgálatokat végeztek annak eldöntésére, hogy emelkedett szemnyomás esetén oculáris hypertensio vagy glaucoma simplex áll-e fenn. Általánosan ismert, hogy ma még nincsen olyan diagnosztikus teszt, amellyel a kérdés teljes bizonyossággal eldönthető lenne. Bizonyos, hogy több diagnosztikus teszt kombinációjával előbbre jutnánk a differenciál diagnózisban. Azonban, ha ezek negatívak, vajon a glaucoma gyanús egyének hány százaléka jönne vissza ellenőrző vizsgálatra. Leydhecker (1977) tapasztalata szerint a glaucoma gyanú miatt visszarendeltek száma 3 évenként 50%-kal csökkent. Saját tapasztalataink még rosszabbak. Klinikánkon 1701 nyilvántartott és gondozott glaucomás beteg közül kb. 20% nem jár rendszeres ellenőrzésre. Nem ritkán előfordul az is, hogy írásbeli felszólításunkra csak 3—4 év múlva jelennek meg, amikor állapotukban lényeges rosszabbodást lehet megállapítani. Magyarországon nem volt a fentiekhez hasonló tömeges szűrés. A különböző vizsgálati tesztek értékéről annak eldöntésére, hogy oculáris hypertensio vagy glaucoma simplexről van-e szó, meglehetősen pesszimista képet kap az ember Armaly és mtsai (1979) enormis munkája alapján. Kötelességünk azonban, 133
