Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)

1982-02-01 / 1. szám

Pf ister és Murphy [16J pterygium műtét után végzett kortizon utókezelést és ekkor észlelte a műtéti terület perforációját.

A közölt esetek tanulsága és saját tapasztalataink alapján száműztük a kortikoszteroidokat a „száraz szem” szindróma gyógyszerei közül. Valamennyi idézett szerző a könnypótlást, a könnypontok elzárását tartja a legfontosabb feladatnak, a szaru antibiotikus védelme mellett. Ha azonban perforáció veszélye miatt műtéti megoldásra kényszerülünk, csak a szaruhártya conjunctivával történő fedése és keratoplasztika jöhet szóba. Keratoplasztika után a kortikoszteroid adása elkerülhetetlen, ilyenkor a biztonságos, illetve a jó optikai eredménnyel kecsegtető megoldás között kell választanunk. Böke és mtsai [6], Brown és Grayson [7] tapasztalatai szerint a transzplantátum is el vékonyodhat, perforálódhat. Ezért, különösen széli fekélyek esetében a cornea conjunctivával történő fedését előnyben részesítik a keratoplasztikával szemben. Krachmer és Laibson [14] viszont két sikeres keratoplasztikáról számolt be.

Ilyen irányú tapasztalataink nincsenek, mert öt betegünk közül csak egy esetben kellett műtéti megoldáshoz folyamodni, és ez, a fekély széli helyzete miatt egyértelműen totális cornea fedést jelentett.

Irodalmi adatok szerint [4, 6, 9, 10, 15, 17] kontakt lencse is alkalmazható a torpid fekélyek gyógykezelésére. Gudas és mtsai [11] a perforációs nyílás zárására szövetragasztó anyagot használt. Pfister és Murphy [ 16] ragasztóanyaggal zárta a perforációs nyílást, majd a csarnok helyreállítása után puha lencsét helyezett a corneára. Hohes és Coop [13], Absolon és Brown [1] acetilciszteintől látott jó eredményt a lassan gyógyuló corneális fekélyek kezelésekor.

Mi lehet a corneális fekély kialakulásának oka ? Egyértelmű magyarázatunk nincs. Ashton és Cook [3] a fibroblast aktivitás, a celluláris infiltráció, a mukopoliszacharida- és prekollagén aktivitás csökkenését észlelte kortikoszteroid kezelés hatására. Snell [19] is kortikoszteroid hatásra vezeti vissza a fibroblast metabolizmus és a keratocyták stromareprodukciójának csökkenését. A kortizon e hatása fokozottan érvényesülhet az eredetileg is beteg corneán. Harris és mtsai [12] kollagenáz felszaporodását, vagy abnormális kollagenáz jelenlétét tételezik fel. Hiányzik a cornea megfelelő védekező készsége a proteo- és kollagenolitikus aktivitással szemben, ezért csökkenhet a szaruhártya kollagén állománya és ez vezethet a substantia propria elvékonyodásához. Dohlman és mtsai [9] a cornea elégtelen és kóros regenerációs készségét tekintik kiváltó oknak. A rheumatoid arthritisben szenvedő betegek marginális fekélyét táplálkozási zavar, ischaemia váltja ki Aronson és mtsai [2] szerint. Centrális fekély esetén pedig a szteroid anamnézist vélik elfogadható oknak. Krachmer és Laibson [14] is Aronson és mtsai [12] véleményéhez csatlakozik, amikor a széli hurokhálózat épségét kérdőjelezi meg. Radtke és mtsai [17] azt tételezik fel, hogy „száraz szem” szindrómában több idő szükséges a cornea reepithelisatiójához. Az incizió átmenetileg denerválja a cornea egy részét, csökken a pislogás és gyakrabban keletkeznek száraz foltok. Ezért fontos minden műtét után a műkönny gyakori csepegtetése.

Saját megfigyeléseinket és az idézett irodalmi tapasztalatokat figyelembe véve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy „száraz szem” szindrómában lehetőség szerint kerüljük a kortikoszteroidok lokális alkalmazását. Bizonytalan, kortizon kezelésre nem javuló krónikus conjunctivitises panaszok esetén gondoljunk a csökkent könnytermelés lehetőségére, mérjük meg a könnytermelést és csak ezt követően döntsünk a megfelelő terápia felől.

Ha polyarthritis chronica progressivában szenvedő betegek recidiváló episcleritisét kortikoszteroidokkal kezeljük, gondosan ellenőrizzük a cornea állapotát a marginális fekély kialakulásának veszélye miatt.

45