Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
legjobbra javult, a neuroretina szerózus leválása megszűnt és a kóros fluoreszcein festékáteresztés eltűnt. 1. A látásélesség javulása (I. táblázat), a kezdeti alacsonyabb értékek ellenére, a koagulált csoportban hetenkénti bontásban a 2. héttől kezdve szignifikáns volt és a 4. hétre elérte a lehető legjobb értéket (a változás 0,001 valószínűségi szint mellett is szignifikáns). A nem koagulált kontroli-esetekben a kiindulási látásélesség átlaga magasabb volt, a hetenkénti változás mértéke nem volt szignifikáns és a 3. hétre érte el a lehető legjobb értéket. 2. A neuroretina szerózus leválása a fotokoagulált és a kontrollcsoportban is a lehető legjobb látásélesség elérése után is, csökkenő magassággal megvolt. Teljes megszűnése a torzlátás és foltlátás eltűnésével esett egybe, és átlagban csak 80 nap múlva történt meg. 3. A fluoreszcein festékáteresztő terület direkt koaguláció esetén 8— 12 nap, indirekt koaguláció esetén 30—50 naj), a kontrollcsoportban 17—50 nap alatt hegesedett el. A látásélesség javulása, a szemfenéki kéj) változása és a festékáteresztés vizsgáló módszereinkkel jól követhető. A fotokoaguláció indikációját képező, az élet minőségét jelentősen befolyásoló szubjektív tünetek a szemfenéki tünetek megszűnése után is hosszabb ideig fennállhatnak. A torzlátás, kicsinyítés és foltlátás vizsgálatára és nyomon követésére az Amsler-hálónál alkalmasabbnak találtuk a betegek saját megfigyeléseinek sémás ábrázolását, lerajzolását [6]. Ezek nemcsak a tünetek változását mutatták pontosan (7. ábra), hanem az önmegfigyelés alapján a kiújulást is hamarabb, a szemfenéki elváltozások teljes kifejlődése előtt jelezték. Összehasonlítva a kezelt és a nem kezelt eseteket azt találtuk, hogy a torzlátás rövidebb idő alatt szűnt meg a koagulált csoportban. A színlátászavar volt a legtartósabb. Mindkét csoportban a kontrolihoz viszonyítva különbség nélkül, átlag 100 napig észleltük. Megbeszélés A CSR patomechanizmusának fluoreszcein angiográfiás felderítése után a kóros terület fotokoagulációs kezelése oki terápiának tűnt. A koaguláció széles körű elterjedése után különbségek voltak az indikációban, a kezelés módjában, az alkalmazott fényforrás minőségében és az eredményesség lemérésében. Kezdetben elsősorban a tünetek fennállási ideje és a kiújulási hajlam alapján végezték a kezelést [12, 15]. 7. ábra. Az egyik beteg (2. ábra, 2 sz. szem) rajza a torzlátás változását mutatja. Felül, kezelés előtt a 6 hónap alatt gyakorlatilag azonos torzulás, ahogy a ritkán leeresztett ablakredőnyt látta. Lefelé a javulás 7 hónap alatt észlelt fokozatai 40
