Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
Klinikai tapasztalatok alapján a hosszantartó fotoreceptor leválás CSR esetekben nem okoz irreverzibilis károsodást [7], legalábbis a jó látásélességű esetekben, így a tünetek fennállási ideje önmagában nem jelenti a kezelés javallatát. Ezenkívül az elváltozás minden kezelés nélkül is maradék nélkül meggyógyulhat, így ésszerűnek tűnik csak azokban az esetekben alkalmazni a fotokoagulációt, akiknél a hosszantartó tünetek az élet minőségét, főleg a munkaképességet rontják. Az indikációt szűkíti a kezelés módjának megválasztása is. Több szerző [12, 15] indirekt kezelés esetén kedvező eredményt tapasztalt. Mások [7, 14] viszont a direkt kezelés elsődlegességét hangsúlyozzák. Ez utóbbit saját eredményeink is megerősítik. A 15 direkt kezelés után csak egy esetben, 4 indirekt kezelés után 3 esetben volt kiújulás. A szerzők egy része [4, 9] a lézer fényforrás alkalmazásával jobb eredményt ért el. Mások szerint [5] a fényforrás minősége a végső eredményt nem befolyásolja, sőt a xenonkezelt csoportban a látásélesség javulása gyorsabb volt. Argon és krypton lézer alkalmazásának kétségtelen előnye, hogy a fovea centrálistól '/2 pD távolságon belül levő elváltozás is kezelhető, valamint azok is, melyek a szubretinális folvadékgyülem alatt helyezkednek el. A kezelés eredményének lemérésére a szerzők általában a látásélesség javulását és a szemfenéki, valamint angiográfiás tünetek megszűnésének idejét alkalmazzák. Bár a végső látásélesség értékekben a kontrolihoz képest különbség nincs [11, 13, 14], a tünetek megszűnésének ideje rövidebb, a látásjavulás gyorsabb volt. Saját anyagunkban az indikációt a látásélességtől független szubjektív panaszok és a direkt kezelésre alkalmas helyzet képezte. Kiújuló esetekben a szubretinális folyadék felszívódásának gyorsítása céljából indirekt kezelést is végeztünk, így három esetben a második direkt kezelés végleges gyógyuláshoz vezetett. A látásélesség javulása a kezelt csoportban szignifikánsan gyorsabb volt annak ellenére, hogy a kiindulási átlagérték alacsonyabb, a végső eredmény azonban gyakorlatilag azonos volt. A fotokoaguláció egyik legfontosabb előnyének tartjuk, hogy a betegek számára jelentős, zavaró torzlátás fennállási ideje lerövidült a kezelt csoportban. Ez az eredmény alátámasztja az indikáció helyességét . Összefoglalás A szerzők először fellépett és kiújuló centrális szerózus retinopátia esetek fotokoagulációs kezelésének eredményeit konzervatív módon kezelt betegekkel hasonlítják össze. Tapasztalataik szerint a direkt kezelési módszer hasznos a zavaró szubjektív tünetek megszüntetésére és a további kiújulások megelőzésére. IRODALOM: 1. Fujisawa, Y.: Acta Soe. Ophth. Jap. 69, 1317 (1965). — 2. Gass, J. D. M.: Am. J. Ophthal. 63, 587 (1907). — 3. Gass, J. D. M.: Trans. Amer. Acad. Ophthal. Otolaryng. 7.5, 580 (1971). — 4. Greife, J. //., Birhgruber, R.; Ophthalmologica, 171, 214 (1975). — 5. Hasegawa, К., Sarada, К., Matsuo, N. és Okube, 8. : Folia Ophthalmol. Jap. 30/4, 580 (1979). — 6. Kovács, fí.: Documenta Ophthalmologica 44/2, 445 (1977). — 7. Leaver, P., Williams, G. : Brit. J. Ophthal. 63, 674 (1979). — 8. Maumenee, A. E.: Trans. Amer. Acad. Ophthal. Otolaryng. 69, 691 (1965). — 9. Peabody, R., R., Zweng, H. C. és Little, H. L.: Arch. Ophthal. 79, 166 (1968). — 10. Peyman, G. A., Spitznas, M. és Straatema, В. R.: Invest. Ophthal. 10, 181 (1971). — 11. Salacz, Gy.: Szemészet 110, 110 (1973). — 12. Shimizu, К., Tobari, I.: Jap. J. clin. Ophthal. 23, 438 (1969). — 13. Theodossiadis, G., Tongos, D.: Ophthalmologica 169, 416 (1974). — 14. Watzke, R. C., Burton, T. C. és Woolson, R. F. : Am. J. Ophthal. 88, 914 (1979). — 15. Wessing, A. : Ophthalmologica 153, 259 (1967). 41
