Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-05-01 / 2. szám
a másiknál (lb ábra) a m.obliquus superior és inferior, tehát a n.trochlear is és a n. oculomotorius által innervált izmok működése csökkent. Az oldal eltolódást magyarázza, hogy a vertikálisan mozgató rectusoknak addukáló, az obliquusoknak abdukáló hatása is van. A ciklotorziós hatásnak itt nincs jelentős szerepe. Lehet a projekciós kép „latens” is, mikor az egyik oldali túlműködésből következtethetünk vissza az ellenoldali szinergista izom enyhébb gyengülésére. Máskor a Hess—Lancaster leletek kb. arányosak és szimmetrikusak. 1b. lb. ábra. Sz. E. 25 é. nőbeteg. Dg. : Fractura orbitae 1. sin. „Obliquus”-típusú kép A neurokirurgiai tapasztalatok is megerősítik, hogy a szemizombénulások nem adnak határozott lokalizációs támpontokat. Jelen tárgyalt esetek sem, holott a két szóbanforgó ideg az agyból való kilépési helye és lefutása az agyalapig igen eltérő. Bing és Brückner (1953) szerint akkor kell nukleáris eredetű (ellenoldali) trochlearis-bénulásra gondolni, ha ehhez részleges oculomotorius-bénulás is társul. A n. oculomotorius magterületéről készült vázlatok azonban valószínűtlenné tesznek kicsiny gócokból származó ilyen paresis változatokat. Az agyalapon mindkét ideg (a n. III. előzőleg az art. basilaris elágazódási villáján áthaladva) a sinus cavernosuson át éri el az orbitát. A n. oculomotorius ágakra szakadása azonban csak a fissura orbitalis superiorban, vagy ezen túl kezdődik meg. Teljes ágakra szakadása a Zinn-gyűrű előtt, tulajdonképpen az izmok között történik. Ugyancsak a felső szemgödri résen át, de az anulus tendineus felett jut a n. IV. az orbitacsúcsba és a medialis fal mentén éri el a felső ferde szemizmot. Ez az anatómiai helyzet magyarázza, hogy miért kell trapéz alakú Hess-lelet esetén elsősorban perifériás: intraorbitális folyamatra gondolnunk; mindenek előtt sérülésre. Legyen ez törés, vagy tompa trauma. Ugyanis elsősorban a diffúz szemgödri térfoglalás — pl. vérzés — jut itt szerephez. Ezért észlelhető még viszonylag gyakran ilyen lelet az orbitaszövet endokrin ödémája esetén is. Bár ez esetekben a myopathiá-nak — ha kiszámíthatatlan mértékben is — jelentősége van. Végső soron azonban, főleg múló jellegű orbita-traumák esetén sem igen kutatják, hogy a szemteke mozgáskorlátozottsága mennyiben mechanikus, ill. innervációs eredetű. Szemgödri sérülések miatt létrejött szóbanforgó projekciós diagramok általában egyértelműbbek, mert rendszerint egyoldaliak. Ezzel szemben az ún. endokrin orbita-folyamatok túlnyomó többségben kétoldaliak, vagy azzá válnak. Nemritkán jelentős különbség van az exophthalmusban és a szemek mozgászavarában. Ebben az emelési gyengeség (főleg az egyenes izmoké) jellemzőbb és korábbi jelenség. Mégis az idő előrehaladtával gyakran valamennyi szemmozgás többé-kevésbé korlátozottá válik és kialakulhat a trapéz alak a koordimetriás leletben, mely némileg eltér az egyoldali formáktól, mert a diagramok nagyságbeli eltérése kisebb (2. ábra). Mivel a két szem projekciós képe fedi egymást, nemritka ilyenkor — és általában diffúz kétoldali orbitalis térfoglalás 89
