Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
dóst észleltek oxigénkezelés nélkül is (fírorkhiirst és mtsai [11, Kraushar és mtsai [7]), az oxigénkezelt érett újszülötteket is megvizsgáltam. A koraszülöttek között 13 RLF-es beteget találtam (4,23%). Az irreverzibilis forma 7 gyermeknél kétoldali volt, s vaksághoz, ill. nagyfokú látásromláshoz vezetett, 2 gyermeknél csak az egyik szemen fejlődött ki a betegség. A másik szem az egyiknél ép, a másiknál nagyfokú rövidlátó. 4 gyermeknél a kórkép kezdeti formáját észleltem, mely a későbbiekben reverzibilisnek bizonyult. Az utolsó ellenőrző vizsgálat alapján 2 szemészeti státusa ép, egynél konvergens kancsalság, egynél pedig közepes fokú rövidlátás áll fenn. Az érett oxigénkezelt újszülötteknél egy esetben (1,31%) észleltem a kórkép reverzibilis formáját, ellenőrzéskor ép státust találtam. A külföldi irodalomban a kórkép gyakorisága, amint erről előző közleményemben beszámoltam (Vastag [22]), 1,8—27,6% között ingadozik. Hazánkban az RLF korábban ritkán fordult elő. Pajor (9) 1976-ban, Rajnai [13] 1977-ben egyaránt 0,09%-ban talált vaksági járadékosok között RLF-et. Bár a kórkép előfordulása nálunk is megemelkedett (Lakatos és mtsai [8]), a külföldi adatokkal összevetve nem tekinthető magasnak. Ennek ellenére a gyakorlatban az oxigénkezelést a lehetőség szerinti legrövidebb ideig, a szükségletnek megfelelő legalacsonyabb koncentrációval kell végezni. A legfontosabb az artériás oxigéntenzió folyamatos ellenőrzése lenne, ez azonban technikai okokból még nem minden helyen valósítható meg. Minden oxigénkezelt újszülött ki van téve az RLF veszélyének, s ezért még az osztályon meg kell történnie a szemfenék-vizsgálatnak. RLF gyanú esetén hetente, majd havonta ellenőrző vizsgálat szükséges. Negatív esetben 6 hónapos korban tanácsos a kontroll. Scheie [15] szerint ha addig nem fejlődik ki a kórkép, a gyermek túl van az RLF veszélyén. Nagyon fontos RLF gyanú esetén a szülők időbeni, kíméletes felvilágosítása. A myopia gyakorisága a koraszülöttek között (3,58%) nem váratlan, hiszen az irodalomban ismert a praematurok myopiájának fogalma (Fledelius [6]). A 4 egyoldaliból 2 közepes, 2 nagyfokú, a 7 kétoldaliból 2 kis, 3 közepes, 2 pedig nagyfokú. Sebestyén és Vastag [16] vizsgálatai szerint az egyoldali nagyfokú myopiával járó anisometropia gyakoribb a koraszülöttek között. Ezek a gyermekek további rendszeres szemészeti ellenőrzésre szorulnak. A szemfenéki vérzések azért érdemelnek figyelmet, mert az amblyopia, a strabismus kialakulásával hozták összefüggésbe. Előfordulásuk gyakorisága alatta marad a hazai irodalomban közöltnek (Pajor és mtsai [10], Puskás és Szabó [12], Szabó [19]). Összefüggést a koraszülöttséggel és az oxigénkezeléssel nem tudtam megállapítani. A vérzések valamennyi esetben látható következmény nélkül felszívódtak. A talált elváltozások közül a papilla dekolorációt szeretném még kiemelni. A diagnózis felállításánál óvatosnak kell lenni, mivel a csecsemők papillájának fiziológiás képe eltér a felnőttkorban láthatótól. A károsodás pontos mértéke a gyermekek fiatal kora miatt még nem ítélhető meg. Az idegrendszeri utóvizsgálatok folyamatban vannak, így az értékeléssel még várni kell. A többi elváltozás kis gyakorisággal fordult elő a két csoportban, ezekből érdemleges következtetést levonni nem lehet. Összefoglalva tapasztalataimat egyet kell értenem Fledeliussal [6], aki 1976- ban több száz érett és koraszülött gyermek szűrővizsgálatából azt a következtetést vonta le, hogy a koraszülötteket rizikó-csoportnak kell tartani szemészeti szempontból is. Ez a megállapítás vizsgálataim szerint még fokozottabban vonatkozik az oxigénkezelt újszülöttekre. Ezért ezeket a gyermekeket nemcsak a neonatalis periódusban, hanem a gyermekkor folyamán is fokozott szemészeti ellenőrzés alatt kell tartani. 42
