Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
Follmann Piroska (Budapest): Tapasztalataink Isoglaucon szemcseppel A szerző vizsgálta a */2 — ás ]/8%-os Isoglaucon szemesepp hatását a szemnyomásra, a vérnyomásra és puisusszámra, valamint a szemnyomás napszaki ingadozására. A szemnyomást és vérnyomást a csepp a dózistól függően csökkentette és alkalmazásának szintén a dózistól függő bradycardizáló hatása is volt. A hatást befolyásolta az eredeti szemnyomás- és vérnyomásszint is. A napszaki tensioingadozást a cseppentések gyakoriságától függően mérsékelte, 20 beteg kapta a szert hosszabb ideig (2 hó — 4 év): a 30 szem közül 25-nél sikerült részben csak Isoglauconnal, részben egyéb szerrel való kombinációval tartós kompenzációt elérni. — A szerző felhívja a figyelmet az általános vérnyomás ellenőrzésének szükségességére; mivel a túlzott vérnyomáscsökkenés a szemnyomás normalizálódása ellenére ronthatja a papilla keringését és ezzel a szem funkcióit. Weinstein Pál: Egy éven át foglalkozott isoglaucon szemcseppel főleg malignus glaukomában. 3 esetet ismertet, az egyik betegen a vérnyomás hirtelen 110 Hgmm-re csökkent a cseppentést követően. Véleménye szerint az Isoglaucon főleg hypertoniás betegeknél alkalmazható. Takáts István: 1968-ban a német szemészeknél viharos symposium zajlott le. Látóidegkárosodás esetében nemcsak az általános vérnyomás, hanem a chorioidea keringés is 30 — 40%-ban csökkent. A bemutatott esetekben előfordult-e látásélességcsökkenés? Pintér László: A látótérvizsgálatok eredményei felől érdeklődik. Egyik szembe cseppentve a szert, a másikban csökkent-e a tenzió ? Radnót Magda: A malignus glaukoma kifejezésen mit ért Weinstein professzor? Weinstein Pál: Más konzervatív szerekkel nem sikerült csökkenteni a tenziót. Follmann Piroska: Weinstein professzor hozzászólását köszöni. (Takáts professzornak) Ahol értékelhető volt a macularis funkció, látásromlás nem következett be. (Pintérnek) Ahol a látótér értékelhető volt, ott koncentrikus szűkület nem következett be, sőt az előzetes (miosis miatti ) beszűkülés csökkent. A bemutatott kis számú esetből azonban nem szabad következtetéseket levonni. Szilvássy Ildikó (Pécs): \j. a. ophthalmica középnyomás és a szenmyomás viszonya Szerző 76 féloldali chronicus a. carotis interna elzáródásos ill. stenosisos esetből mindössze 9%-ban talált jelentős különbséget az ép és a kóros oldal szemnyomása között. Ophthalmodynamometriás vizsgálat alapján az a. ophthalmica középnyomás 30 betegnél volt féloldalt significansan csökkent, s e 30 válogatott eset közül is csak 7-nél volt 3 Hgmm-s ill. annál több szemnyomás eltérés. Az a. ophthalmica középnyomás csökkenés mind a 7 esetben meghaladta a 20 Hgmm-t. Az emberi szem vérellátáscsökkenésének ezen természetes modelljén végzett megfigyelések a csarnokvíz keletkezésének kérdésében — indirekt módon — a passzív ultrafiltratio döntő szerepe ellen szólnak. Weinstein Pál: A szemfeszülés csupán az egyik paraméter. Pl. az atropin glaukoma akut vagy simplex formában jelentkezhet. Ahol a szemfeszülés a diastolés nyomást nem lépi túl: simplex, ahol túllépi: akut glaukoma keletkezik. Másképp: hypertoniásoknál simplex, normotoniás egyéneknél akut glaukoma alakul ki. Salacz György: Ismeretlen etiológiájú rubeosis eseten az ODM carotis szűkületre utalt. Egy esetet ismertet, ahol kétoldali carotis stenosis volt, melynek megoldása után a szemnyomás megemelkedett, s a rubeosis megszűnt. Szilvássy Ildikó: Köszöni a hozzászólásokat. A bemutatott betegek közül az egyiknél nyaki carotis rekonstrukciós műtét történt, de még nem tud az eredményről beszámolni. Kerek Andrea (Budapest): Az elülső ischaemias opliconeuropalhia etiológiájáról A szerző az elülső ischaemiás opticoneuropathia irodalmának áttekintése után egy betegük kórtörténetót ismerteti, akinek alapbetegsége Buerger-kór volt, ezzel is hangsúlyozva, hogy a klinikailag egységesnek látszó elülső ischaemiás opticoneuropathia hátterében számos, az opticus-fő keringését rontó alapbetegség húzódhat meg. Remenár László: Az átmeneti tévedésekről beszélni kell. A hagyományos fogalmakat (pl. Foster — Kennedy sy., stb.) újra át kell gondolni. Kétoldali funkciózavarnál lehetséges egyetlen vagy kétoldali önálló góc. A betegség valamilyen általános (idegrendszeri stb.) megbetegedés következménye, vagy lokális oka van. Túri Károly: Az esetek túlnyomó többségében az elülső opticoneuropathia mindig kétoldali. Felmerül a kérdés: van-e preventio? Arteriitis temporalis esetében a Prednisolon egyben preventív szer is a másik oldal vonatkozásában. A Prednisolon a szóban forgó esetekben is jó hatású, mert csökkenti az oedemát. Ha hasonló folyamat játszódik le agyi vagy cardialis területeken, azok ismétlődése gyakran megfigyelhető. Opticus vonatkozásban ugyanazon az oldalon kétszer megbetegedést még nem figyelt meg. Brooser Gábor: Ilyen esetekben a Strophantin és Cavinton kúrát javasolja. 187