Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
Németh Béla, Bencsik Búzsa, Opauszki Anna (Budapest): Solcoseryl gél alkalmazása során szerzett tapasztalataink Szerzők a Solcoseryl gél (Actihaemyl) alkalmazása során szerzett tapasztalataikról számolnak be. Hatóanyaga: fiatal borjak véréből nyert proteinmentes kivonat, mely javítja a sejtlégzést, fokozza a dehydrogenáze és cytochrom oxidáze aktivitását. Szerzők felfigyeltek a gélnek a könnyfilm stabilitására gyakorolt hatására, és eddig még nem ismert területre, a csökkent könnytermelésben szenvedők kezelésére terjesztették ki alkalmazását. 15 keratoconjunctivitis siccában szenvedő beteg kezelése során megállapították, hogy a szer hatására csökken a conjunctiván és a corneán levő festődő pontok száma, nő a könnyfilm stabilitása. 35 cornea-lencsét viselő beteg kezelésének eredményével is megerősítették ezt. Véleményük szerint a Solcoseryl gél hatóanyaga elősegíti a sejtek regenerációját, kiválóan megválasztott alapanyaga viszont megnyújtja a „Wetting time”-t, növeli a könnyfilm stabilitását. Gábriel István Jegyzőkönyv a Magyar Szemorvostársaság 1979. április 27-én megtartott tudományos üléséről Az ülés helye az I. sz. Szemklinika tanterme Süveges Ildikó, Oláh Éva (Debrecen): A mucopolysaccaridosisokról Egy Hurler, két Maroteaux-Lamy és egy Scheie megbetegedést észleltek. Szaruhártyahomály miatt 3 esetben keratoplasztikát végeztek. Az eltávolított cornea-darab szövettanilag is a Maroteaux-Lamy ill. a Scheie syndromára jellemző képet mutatott, míg a Hurler-kórban korábban lezajlott keratitis miatt a szövettani lelet nem volt típusos. A klinikai megfigyelések kapcsán szólnak a mucopolysaccharidosisokról általában. Kahánné, László Ilona: A mucopolysaccharidosisok diagnosztikájában a könny fluorometriás vizsgálatára hívja fel a figyelmet. Jelenleg a galaktosidase mérését végzik. Radnót Magda: Danis professzor előadására emlékeztet, akinek óriási anyaga van erről a területről. Bencsik Rózsa, Opauszki Anna (Budapest): Szabad kötőhártya-tartus átültetéssel szerzett tapasztalataink a szemhéjpótlásban Szerzők a szemhéjszéli malignus tumorok eltávolítása után keletkezett hiány pótlására Hübner módszerét alkalmazták, amelynek lényege a szemhéj vázának pótlása szabad conjunctiva-tartus-szemhéjszél transplantatummal, és ennek a környezetből eltolt bőrrel való fedése. Az elért jó funkcionális és kozmetikai eredmények alapján ezt a műtétet azoknak az eseteknek a megoldására ajánlják, amelyekben a daganat eltávolítása után keletkezett hiány nagyobb a szemhéjhossz y4-nél, de nem haladja meg annak 2/3-át. Szalóczi Károly: Blaskovics tarsoanaplasztikájára hívja fel a figyelmet. Radnót Magda: bemutatja a szemorvostársaság vendégét, Dr. Gerhard GODER docenst, aki előbb a lipcsei kórbonctani intézetben dolgozott, a Humbold Egyetem szemklinikáján 1968 óta főorvos, 1975 óta docens, 1972-ben lett a tudományok doktora. 115 publikációja van, köztük 1 monographia, 1 tankönyv és 5 könyvrészlet. Érdeklődési területe az erek és daganatok pathologiája. A daganatok osztályozása terén a WHO munkatársa. G. Goder (Berlin): A retina perifériájának pathológiája A szerző a retina perifériájának azokat a kóros elváltozásait ismerteti, az elváltozások kórszövettani képével együtt, amelyek az üvegtest kolloidveszteségével (syneresis) szerepet játszanak a degeneratív retinaleválás keletkezésében. Ezek az elváltozások különböző százalékos arányban okoznak szakadást vagy lyukképződést. Gyakoriságuk sorrendjében ezek a következők: 1. rácsos degeneráció, amelynek különleges formája a „csigamászásszerű” degeneráció; 2. fehér degeneráció nyomás-mechanizmussal és anélkül, ami az előbbinek súlyosabb formája; 3. cystoid degeneráció (tipikus és reticularis); 4. retinoschisis (szerzett és veleszületett); 5. meridionális ideghártyaredők; 6. rosettaképződés és egyéb kiemelkedések; 7. chorioretinalis hegek; 8. fokális pigmentprolifereáció; 9. diffúz chorioretinalis degeneráció. A megelőző beavatkozások szempontjából nemcsak ez a gyakorisági sorrend a fontos, hanem az üvegtest állapota is (így pl. lacuna-képződés a degeneráció felett, hátsó ü. t.-i leválás), valamint a réslámpával megfigyelt kórlefolyás, a másik szem állapota és funkciói. Tekintetbe kell venni a beteg panaszait is (vibrálás, fényvillámlások észlelése, stb.) és az egyéb betegségeket is, így pl. az esetlegesen fennálló diabetes mellitust. A válogatás nélküli népességben tünetmentes retinaszakadás - ill. lyuk 7%-ban fordul elő, és ezek közül kb. minden tizedik ablatiohoz vezet. Ha azonban a retina elváltozások panaszokat okoznak, retina-leválás minden harmadik esetben várható. Gábriel István 188
